Az évek múlásával szépülnek és fakulnak az emlékek. Én például nem emlékszem, hogy 2004-ben az Argo olyan kirobbanó mozisiker lett volna, az viszont megvan, hogy utóbb tékában és tévében kezdett komoly szubkultúra-karrierbe. Mint a Blöff vagy A harcosok klubja, csak éppen magyar táj magyar ecsettel.
Akkor még sokkal inkább arról szólt a fáma, hogy az addig kereskedelmi tévés kreatívként tevékenykedő Árpa – bár járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre – meglepő módon játékfilmrendezésre adta a fejét. Ráadásul amerikai, de legalábbis külföldi referenciák lebegtek a szeme előtt. Ebből jött össze egy epizodikus történet és az Argó, főhősei pedig helyi suttyók, akik suttyóüzemmódban tolják, sok káromkodással, erőszakos jelenettel.
Ez így egyben valóban új színfoltot jelentett a magyar filmes palettán, olyat, amit ha nem ő, más biztosan megcsinált volna hamarosan. És bár aztán rengeteg minden mást is csinált – volt egész estés animációsfilm-terve, utazott amerikai fociban –, mégis, aki ismeri, mindig is tudta, hogy készül majd egy Argo 2. Ez, amikor Hollywood csúcsra járatja a folytatásokat, illik is a nemzetközi narratívába, Árpa pedig nem hazudtolja meg gyökereit, erősen épít első filmjének stílusára, valamint a nemzetközi műfaji filmek sémáira.
Az Argo 2 megint nem a mély mondanivalójáról lesz emlékezetes, ráadásul a benne lévő trágárságok még cirádásabbak, az erőszak pedig egy-egy ponton már egyértelműen az ízlésesség határát súrolja – minden stilizáltság ellenére felvetve a 18-as korhatár besorolási kérdését –, mindazonáltal tökéletesen és tudatosan adja vissza a műfajiság kötelező elemeit. Helyenként nem is akármilyen profizmussal.
A nyitójelenet, azon túl, hogy még Amerikában is játszódik, akár hollywoodi akciófilmből is származhatna, a karakterek között pedig a Mission: Impossible és Kill Bill-filmekben is otthonosan mozgó figurák is találhatók. A sztori viszont magyar: a világ első floppylemezét kellene profiknak megszerezni, majd amikor elfogynak az expertek, érkeznek ismét Tibiék, a flúgos banda.
Kovács Lajos surmó bandavezérként éppoly harsány, mint korábban, Scherer Péter remek szende naiva, Bicskey Lukács pedig – utolsó szerepében – pszichotikusabb, mint valaha. Mellettük ráadásul új arcként príma Kulka és Bán, a két János, akiktől ez a műfaj távol áll, talán éppen emiatt üde színfoltjai a filmnek, Kulka mint profi bérgyilkos, Bán mint devizahitelben eladósodott informatikatanár.
Apropó, a fejlődés nem is a filmstílusban keresendő, hanem abban a szép számú társadalmi és kulturális referenciában, amit Árpa tudatosan szór el az Argo 2 egészében. Legyen szó magyar feltalálókról, nemzeti műkincsekről, devizahitelről, magas benzinárról, jó csomó olyan kortárs társadalmi ügy és probléma említődik groteszk környezetben, amelyről először beszél (végre) magyar film. A jelek szerint ehhez is bátorság kellett, nemcsak a tukkóság bevállalásához.
(Argo 2, színes, magyar akció-vígjáték, 95 perc, 2014. Rendező: Árpa Attila. Forgalmazó: InterCom.)
