De ez mindegy is, a Szimler–Rév párosnak valójában semmi köze sem Kodályhoz, sem a Kodály-módszerhez magán a zenén kívül. hóMert a két úriember nem oktatási módszertannal, hanem tulajdonképpen mozgóképes kottával foglalkozik – hogy egyszerre lássuk és halljuk a zenét, lett légyen az pop meg rock meg rap, egyáltalán nem is komoly. Ellentétben a végeredménnyel: mert a Balaton Method valóban nagyon komoly lett. És egészen egyszerűen műfajilag meghatározhatatlan, így a legegyszerűbben azt mondhatjuk rá, hogy egész estés klipfolyam – elképesztő ötletekkel és varázzsal.
A Balaton Method ugyanis egy mozifilm. Közösségi finanszírozással hozták létre, egy csepp állami finanszírozás nélkül – a közösség mellé még odaállt az OTP és a MasterCard is. Így sikerült körbejárni a Balatont, és 35 napnyi forgatás alatt tizenhét együttest fogtak be a forgatáshoz.
Az alapkoncepció az, hogy a zenéhez és a Balatonhoz mindenkinek köze van: mindenkinek másképp van köze hozzá. Így olyan szabadon kezelhette ezt a filmet az alkotópáros, ahogy csak szerette volna, mert zenével és a Balatonnal minden viszonyulás elmesélhető – ráadásul zenekaronként egy snittel. Legyen az retró életérzés, Zsigulikkal, Polskikkal megpakolt komp, tipikus balatoni szálloda, hatalmas csúszda, magányos kultúrház, kilátó, akármi – mindegy, csak a Balatonon legyen. És együttesek legyenek hozzá, akik a felvételek alatt élőben zenélnek.
Ilyen ez a film, körbeírhatatlan és meghatározhatatlan, ezért is maradnék még mindig a mozgóképes kottánál. Ezt az irányt kezdte el Szimler Bálint és Rév Marcell akkor, amikor a Kodály Methoddal belefogtak az élő zenés klipforgatásokba. És ezt az irányt fejlesztették most tökélyre. És ahogy írtam, végül is Kodálynak ehhez nem sok köze van, de szerintem most állva tapsolna, és valószínűleg könyörögne, hogy hadd szálljon be a következő projektbe. Hogy a zene tényleg mindenkié legyen, ne csak a kiváltságosaké. Ja, és még élvezzék is.
