Edvin mindenkiért, mindenki Edvinért – ezzel a szlogennel bátorították a tüntetők Edvin Szugarevet, amikor 2014-ben éhségsztrájkot kezdett a kormányellenes tüntetések támogatására. Felemelő pillanat volt ez neki, az éhségsztrájkkal mégis felhagyott. – Ez volt az összes éhségsztrájkom közül a legveszélyesebb, majdnem az életembe került. A gyermekeim miatt hagytam fel vele, akik szintén csatlakozni akartak hozzám, és nem tudtam elképzelni, hogy bármiért, akár a számomra legfontosabb dologért is kockáztassam az ő épségüket – meséli a hatvankét éves költő.
Ma is aktívan részt vesz a közéletben, például blogot is vezet, de a költészetében nagyon ritkán fedezhetők fel konkrét utalások a bolgár társadalmi, politikai kérdésekre vagy általában Bulgáriára. „A költészet nyelvét indirekt nyelvnek gondolom. Nem kell közvetlenül reflektálnia a mindennapok eseményeire. Ettől függetlenül ebben a kötetben is található olyan vers, amely erről szól, csak nem direkt módon. Ezek inkább figyelmeztetések, intuíciók a világ állapotával kapcsolatban. Az Eljövetel című versben például leírom, hogyan kelnek életre a madárijesztők, és hogyan gyilkolják az embereket, akik a veszély elől a házaikba húzódva várják a tavaszt. Ez nyilván egy metafora, ami Bulgáriára, de általában a világ helyzetére is vonatkoztatható”
A Madárijesztők évada 2012-ben jelent meg Bulgáriában, és különleges helyet foglal el a Szugarev-kötetek sorában. Nem egységes szerkezetű verseskötetről van szó, hanem négy elkülönült versciklust rendezett egy kötetbe a költő. Több ilyen, korrajzként is értelmezhető vers van a Madárijesztők évadában. A Között című versben például azt olvassuk, hogy „a szabadság lenyúzott bőrének kifordított, vérző oldala” vagyunk. Nem meglepő mondat ez egy olyan költőtől, aki megélte a diktatúrát, rendszerváltást, aztán az abból való kiábrándulást is.
„A politikai szereplésem azzal kezdődött, hogy vezetője lettem a bulgáriai szamizdat mozgalomnak, és részt vettem az ellenállásban rendszerváltás előtt. Amikor a Todor Zsivkov-rezsim megbukott, nekünk, az íróknak, művészeknek, értelmiségieknek egyszerűen muszáj volt a politikai osztály részévé válnunk. Sokan hittek bennünk, és remélték, hogy megtörténik a rendszerváltás. Mi is ezt gondoltuk, de a dolgok nagyon lassan haladtak, majd teljesen rossz irányba fordultak. Bulgáriában az orosz peresztrojka modelljét követte a rendszerváltás, ami az egykori kommunista vezetők hatalmi helyzetéhez vezetett. Ők lettek az új szocialisták. Az embereken lassanként úrrá lett a kiábrándulás. Voltam parlamenti képviselő és nagykövet. Az utolsók között voltam, akik visszavonultak a politikától. Nem akartam elhinni, hogy fel kell adnom az elképzeléseimet.”
Szugarev szerint a rendszerváltás akkor lesz befejezett, amikor a társadalom tagjai alattvalókból polgárokká válnak. A 2013-ban kezdődött tüntetéseket azért tartja pozitív fejleménynek, mert ezzel felébredt Bulgáriában a civil energia. Jelenleg a GERB (Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért) kormányoz Bulgáriában, koalícióban a Reformerek Tömbje nevű, szintén jobbközép, illetve jobboldali liberális pártszövetséggel és a balközép Bolgár Újjászületés Alternatívája párttal.
„Egyszer valaki figyelmeztetett arra, hogy a politikai tevékenységemmel örökre eljátszottam az esélyét, hogy költőként olvassanak. Mindenki a politikai aktivitásom felől olvassa a műveimet, pedig ez két külön dolog. Az én generációmban a művészek részéről az erős politikai elköteleződés volt az általános, hiszen megéltünk egy olyan korszakot, amikor nem voltunk szabadok. A szabadság vonzott minket, részt kellett vennünk a kivívásában. A mai fiatal költők számára a szabadság természetes. Talán ezért lehet, hogy közülük jóval többen tartják magukat távol a politikától. Nem tudom, hogy ez helyes vagy helytelen. Lehet, hogy inkább az előbbi.”
