„Eljátszottam az esélyt, hogy költőként olvassanak”

Majdnem belehalt legutolsó éhségsztrájkjába Edvin Szugarev. Versekről és politikáról kérdeztük a bolgár költőt

Edvin mindenkiért, mindenki Edvinért – ezzel a szlogennel bátorították a tüntetők Edvin Szugarevet, amikor 2014-ben éhségsztrájkot kezdett a kormányellenes tüntetések támogatására. Felemelő pillanat volt ez neki, az éhségsztrájkkal mégis felhagyott. – Ez volt az összes éhségsztrájkom közül a legveszélyesebb, majdnem az életembe került. A gyermekeim miatt hagytam fel vele, akik szintén csatlakozni akartak hozzám, és nem tudtam elképzelni, hogy bármiért, akár a számomra legfontosabb dologért is kockáztassam az ő épségüket – meséli a hatvankét éves költő.

Ma is aktívan részt vesz a közéletben, például blogot is vezet, de a költészetében nagyon  ritkán fedezhetők fel konkrét utalások a bolgár társadalmi, politikai kérdésekre vagy általában Bulgáriára. „A költészet nyelvét indirekt nyelvnek gondolom. Nem kell közvetlenül reflektálnia a mindennapok eseményeire. Ettől függetlenül ebben a kötetben is található olyan vers, amely erről szól, csak nem direkt módon. Ezek inkább figyelmeztetések, intuíciók a világ állapotával kapcsolatban.  Az Eljövetel című versben például leírom, hogyan kelnek életre a madárijesztők, és hogyan gyilkolják az embereket, akik a veszély elől a házaikba húzódva várják a tavaszt. Ez nyilván egy metafora, ami Bulgáriára, de általában a világ helyzetére is vonatkoztatható”

A Madárijesztők évada 2012-ben jelent meg Bulgáriában, és különleges helyet foglal el a Szugarev-kötetek sorában. Nem egységes szerkezetű verseskötetről van szó, hanem négy elkülönült versciklust rendezett egy kötetbe a költő. Több ilyen, korrajzként is értelmezhető vers van a Madárijesztők évadában. A Között című versben például azt olvassuk, hogy „a szabadság lenyúzott bőrének kifordított, vérző oldala” vagyunk. Nem meglepő mondat ez egy olyan költőtől, aki megélte a diktatúrát, rendszerváltást, aztán az abból való kiábrándulást is.

„A politikai szereplésem azzal kezdődött, hogy vezetője lettem a bulgáriai szamizdat mozgalomnak, és részt vettem az ellenállásban rendszerváltás előtt. Amikor a Todor Zsivkov-rezsim megbukott, nekünk, az íróknak, művészeknek, értelmiségieknek egyszerűen muszáj volt a politikai osztály részévé válnunk. Sokan hittek bennünk, és remélték, hogy megtörténik a rendszerváltás. Mi is ezt gondoltuk, de a dolgok nagyon lassan haladtak, majd teljesen rossz irányba fordultak. Bulgáriában az orosz peresztrojka modelljét követte a rendszerváltás, ami az egykori kommunista vezetők hatalmi helyzetéhez vezetett. Ők lettek az új szocialisták. Az embereken lassanként úrrá lett a kiábrándulás. Voltam parlamenti képviselő és nagykövet.  Az utolsók között voltam, akik visszavonultak a politikától. Nem akartam elhinni, hogy fel kell adnom az elképzeléseimet.”

Szugarev szerint a rendszerváltás akkor lesz befejezett, amikor a társadalom tagjai alattvalókból polgárokká válnak. A 2013-ban kezdődött tüntetéseket azért tartja pozitív fejleménynek, mert ezzel felébredt Bulgáriában a civil energia. Jelenleg a GERB (Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért) kormányoz Bulgáriában, koalícióban a Reformerek Tömbje nevű, szintén jobbközép, illetve jobboldali liberális pártszövetséggel és a balközép Bolgár Újjászületés Alternatívája párttal.

A GERB kormányzott kisebbségben 2013-ban is. Akkor a tüntetések hatására lemondtak, majd 2014-ben az újabb tiltakozások miatt lemondásra kényszerült az őket követő kormány is, amelyben a szocialisták voltak a fő kormányzó erő, és a szélsőjobboldali Ataka támogatását is élvezte.  „Ebben a kormányban a régi kommunisták és az új fasiszták egyaránt részt vettek, ami nagyon szerencsétlen eredményt hozott politikai és gazdasági értelemben is. A GERB sokat változott a tüntetések óta. Most néppártibb irányt követ, és nagyobb hajlandóságot mutat, hogy együttműködjön a koalíciós partnereivel. A konkrét politikai helyzetben pillanatnyilag ez a kormány a legjobb megoldás Bulgária számára” – véli Szugarev, aki továbbra is gyakran nyilvánít véleményt politikai kérdésekben. Mivel az átláthatatlan tulajdonosi viszonyokkal, politikai és gazdasági érdekekkel mélyen átszőtt bolgár sajtó erre nem igazán alkalmas, inkább blogot vezet, már öt éve. Az oldalt naponta háromezren látogatják meg.

„Egyszer valaki figyelmeztetett arra, hogy a politikai tevékenységemmel örökre eljátszottam az esélyét, hogy költőként olvassanak. Mindenki a politikai aktivitásom felől olvassa a műveimet, pedig ez két külön dolog. Az én generációmban a művészek részéről az erős politikai elköteleződés volt az általános, hiszen megéltünk egy olyan korszakot, amikor nem voltunk szabadok. A szabadság vonzott minket, részt kellett vennünk a kivívásában. A mai fiatal költők számára a szabadság természetes. Talán ezért lehet, hogy közülük jóval többen tartják magukat távol a politikától. Nem tudom, hogy ez helyes vagy helytelen. Lehet, hogy inkább az előbbi.”