A nemzetközi könyvfesztivált Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg, aki többek között azt mondta: nyitott a könyvszakma jövőjével kapcsolatos egyeztetésekre. Az elmúlt hónapokban több hír – például az Alexandra bolthálózatot korábban üzemeltető Pécsi Direkt Kft. felszámolása vagy az Ulpius Ház Kiadó csődvédelme – a könyvszakma problémáira irányította a figyelmet.
A miniszter külön méltatta Jonathan Franzent, akinek a műveiből véleménye szerint képet kaphatunk az amerikai Közép-Nyugat világáról, ilyen módon az irodalom a nemzetek közötti megértést is segíti. Külön méltatta a gyerekkönyvkínálatot és az olyan gyerekkönyveket, amelyek az olvasóvá nevelést segítik, mint a Harry Potter-sorozat vagy Berg Judit Rumini-könyvei. Emlékeztetett: április 23-át az UNESCO katalán javaslatra nyilvánította a könyv és a szerzői jog világnapjává. A katalán szokás, hogy virágot és könyvet ajándékoznak ezen a napon, eredetileg a Szent György-naphoz kötődött.
A könyvfesztiválon nagyjából félszáz külföldi íróval és számos magyar szerzővel találkozhat a közönség. Idén nincs kiemelt díszvendég ország a fesztiválon. 220 éve, 1795-ben alapították a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése jogelődjét, a Pesti Könyvárusok Grémiumát, a kerek évfordulón a magyar könyvkultúra kerül fókuszba.
Jonathan Franzennel Winkler Nóra vezetett pódiumbeszélgetést a megnyitón. Az amerikai író, két kiemelkedően sikeres nagyregény, a magyarul is megjelent Javítások és Szabadság szerzője a legtöbbet műhelytitkokról beszélt. Elmondta például, hogy többféle hangot kipróbált, míg rá nem ébredt: úgy kell írni, hogy az széles tömegekhez is szóljon, és olyan dolgokról, amelyek az olvasót is körülveszik. – Minek írni, ha úgysem értik és ha nem vált ki semmit a befogadóból? – tette fel a kérdést az író, aki olvasóként sem szereti, ha kioktatják, ha egy könyvben nincs történet, ha nem tud azonosulni a szereplőkkel vagy ha „nem tudja, hogy egy könyv miről szól”.
Szerinte ez az alapállás azzal jár, hogy előbb-utóbb a saját élményeihez, tapasztalataihoz kell nyúlnia a szerzőnek, és – mivel véges számú tapasztalata van – néha vissza kell térnie ugyanazokhoz a témákhoz. A hang azonban mindig változik. A regényírás kezdetét az jelenti számára, amikor megtalálja az adott műhöz illő tónust. – Minden egyes regény arról szól, hogy megtaláljam a személyiségem egy új részét, amelyhez egy vagy akár több ilyen, sajátos hang is tartozik – mondta Franzen. Az írás folyamatát önmaga megtalálásaként, fejlődésként fogja fel, ezért sem ír vázlatot a regényeihez. Sőt, elhajítja azokat a könyveket, amelyeken olvasás közben megérzi a „vázlatszagot”. Ha pontosan tudjuk, hova akarunk eljutni, minek a sok munka? Az írás nem performansz, hanem tapasztalás. Ha nem tapasztalás az írónak, nem jelent majd tapasztalást az olvasónak sem.
Háy János őszinte lelkesedéssel méltatta Franzen műveit: szerinte ezek olyan alkotások, amik „belekotornak az életbe”, sorsokat mutatnak fel, és esendő hőseivel olyan mértékig lehet azonosulni, hogy ő még álmodott is velük. Az egyik legszebb tanulságnak azt tartja, hogy az amerikai szerző regényeiben „a legrosszabb életnek is van fénye”.
