Hogy a baj mekkora a lengyel könyves monolitnál, azt egyetlen számadat is jól jelzi: tavaly a cég részvényei a tőzsdén 80 százalékos visszaesést szenvedtek. Bár sok közös vonás fedezhető fel a leszállóágba került magyar könyvkereskedő és a lengyel hálózat között, egy fontos különbség biztosan akad: az Empik gyökerei nem a vadkapitalizmus zavart időszakáig nyúlnak vissza, és nem köthető olyan meghatározó archoz, mint amilyen Matyi Dezső az Alexandra élén.
Az Empik elődje már a kommunizmusban is létezett mint egyfajta nemzetközi könyvklub. Hogy mostanra a név kimondottan negatív színben tűnik fel sok könyvvásárló szemében, azért is meglepő, mert sokáig az Empik egyet jelentett a minőséggel, ami a magas szintű kiszolgálás és a gazdag könyvkínálat szerencsés találkozásából fakadt többek között. Csak egy példa: még nagyjából két éve is elképzelhető volt, hogy az Empik termékkínálatában a nem sokkal korábban elhunyt irodalmi Nobel-díjas költő, Wislawa Szymborska által készített kollázsokból készült naptárak, egérpadok vagy jegyzetfüzetek bukkanjanak fel.
Ma viszont általános véleményként fogalmazódik meg a hagyományos és a nyomtatott médiában, hogy a cég elfeledkezett az irodalomról. Nemrég neves lengyel értelmiségiek és művészek – köztük a világhírű filmrendező, Agnieszka Holland és az egyik legnagyobb lengyel színésznő, Krzystyna Janda – írtak nyílt levelet a cég vezetésének arra figyelmeztetve őket, hogy az Empik elfordult az íróktól, a lengyel kiadóktól és az olvasóktól. És hogy miben vehető ez észre? Ahogy a Polityka című lengyel napilap egyik cikke fogalmaz: könnyebb ma az Empikben pizzát találni, mint jó irodalmat.
Költészet címszó alatt sokszor csak II. János Pál pápa köteteit találni, és nemritkán hiányoznak a lengyel irodalom olyan klasszikusai is a polcokról, mint például a nemzeti költő Adam Mickiewicz művei, miközben olcsó kínai szépészeti kiegészítők és a celebek könyvei foglalnak el egyre több helyet.
Hatalmas botrányt váltott ki egy Lukasz Kotkowski nevű egykori Empik-dolgozó blogbejegyzése is, aki részletes áttekintést adott arról, milyen az élet a pultok mögött. Megaláztatás, alulfizetettség, ésszerűtlenség – többek között ezek jellemzik az erősen centralizált hálózat működését. Nem egyszer az eladók veszik meg a kiegészítő termékeket, hogy teljesítve legyen a heti terv. Az sem ritka, hogy a szerdai promóciós nap keretében másnap kilencig dolgoztatják őket, hogy aztán amikor fotót küldenek az átrendezett boltról, akkor derüljön ki, hogy a központban elnéztek valamit, és kezdődhet minden elölről. Ráadásul mindezt egy eladónak nagyjából 70 ezer forintos fizetésért kell eltűrnie, aminél sokkal többet a boltvezető sem keres, cserébe ő felel többek között a könyvelésért, az elszámolásért és a beszerzésért is. Prémium pedig egyszerűen nem létezik.
Ahogy nálunk, úgy Lengyelországban sem tartják elképzelhetetlennek, hogy hamarosan boltokat zár be az egykor diadalmas könyves behemót.
