Öt édesanya – Török Flóra, Élő Fruzsina, Harsányi Eszter, Turai Anna, Emrich Krisztina – kitartó munkájának köszönhetően a jövőben végre teljesülhet egy álom, ami sok szülőnek eddig elképzelhetetlen lett volna, hisz a súlyosan mozgássérült gyerekek megfelelő eszköz hiányában nem tudtak együtt játszani egészséges kortársaikkal. Kisfiaik nehéz sorsot cipelnek, de a szülők mégis úgy gondolták, ha már sérült gyereket kaptak az élettől, akkor megpróbálják mindezt pozitívvá varázsolni. Ugyanahhoz a fejlesztőhöz járnak gyerekeikkel, innen az ismeretség.
Egy idő után mindegyiküknek szembesülnie kellett azzal, hogy sérült gyermekekkel képtelenek lesznek visszatérni a munkaerőpiacra. Sokáig tépelődtek, hogy mihez is tudnának kezdeni, aztán saját játszótéri tapasztalataik nyomán született meg a Magikme – Én is hadd játsszak veled elnevezésű projekt, amelyet önkéntes alapon indítottak el. Blogjukon részletesen beszámolnak a kezdeményezésükről, filozófiájukról, de személyes történeteiket és mindennapi bonyodalmaikat is megosztják az olvasókkal.
Élő Fruzsinát, akinek kisfia, Jancsi súlyosan, halmozottan sérült, régóta bántotta, hogy nem tud játszótérre járni, és ez igazából senkinek se jó. A gyerekek, de a szülők is el vannak szigetelve a való világtól. – Eddig nem tűnt fel az embereknek ez a hiány, ez is a kampányunk célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a problémára. Ezek a gyerekek be vannak zárva a kerekes székükbe, és ez sajnos határt emel közéjük és az egészséges társaik közé – mondja Harsányi Eszter, a Magikme projekt vezetője, akinek a gyermeke súlyos epilepsziával küzd, de agyműtétjének köszönhetően javul az állapota. Viszont a gerincváza nem annyira erős, hogy hintázni tudjon vagy rá tudjon ülni bármilyen játszótéri eszközre.
Világszinten egyedülálló dolgot álmodtak meg: Amerikában és Nyugat-Európában ugyan vannak integrált játszóterek, a tengerentúlon és az angolszász országokban kötelező akadálymentes játszótereket építeni, de mégsem találni olyan eszközöket, amelyeket a mozgáskorlátozott gyermekek a kerekes székből kiszállva, biztonságosan tudnának használni. Gyógypedagógusokkal, rehabilitációs mérnökökkel konzultáltak, végül Csortán Beáta és Lendvai Beáta formatervezők segítségével készült el az első eszköz, a Labyrinth is, amelyet 2–6 éves gyerekek használhatnak. Ez egy négy férőhelyes, két speciális fekvőhellyel ellátott rugós libikóka, amelyet mindegyik játékos mozgásba tud hozni, ez pedig különösen fontos a mozgáskorlátozott gyerekeknek. A tervezésnél lényegi szempont volt, hogy olyan tárgy szülessen meg, ami játék közben fejleszti is őket.
– Ennek a játéknak a segítségével tényleges kapcsolat alakulhat ki a sérült és egészséges gyerekek között, ami mindegyikük jövőjét tekintve nagyon fontos. Szülőként nagyon nehéz mindig elmagyarázni, hogy a fiaink miért olyanok, amilyenek. Ha az egészséges gyermekek rendszeresen találkoznának sérültekkel, akkor ez már nem is lenne kérdés. Az én kisfiam integrált óvodába jár, látom rajta, mennyit jelent ez az ő fejlődése szempontjából. Az ovis társai elfogadják, mérhetetlen szeretettel fordulnak felé. Ez a korosztály még befogadó, hisz annyira ártatlanok. Számukra teljesen természetes, hogy Áron sisakot kell, hogy viseljen, hogy lassabban tudja a dolgokat elvégezni. Mindenkinek kellene egy sérült gyermek a környezetébe, hogy lássa, ők ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk – fogalmaz Harsányi Eszter.
A Magikme anyukái vallják, „ez az útja annak, hogy a gyerekek nyíltszívűvé, toleránssá, empatikussá és együttműködővé váljanak a másság iránt, és felnőttként támogató, nyitott közösségeket, társadalmat teremtsenek maguk körül”.
Múlt hét elején indították el Indiegogo-kampányukat, ahol negyven nap alatt szeretnék összegyűjteni a prototípus legyártásához és telepítéséhez szükséges nyolcezer fontot, vagyis kicsit több mint hárommillió forintot. Rengeteg támogatójuk van: hétfőtől csütörtökig sikerült összegyűjteni az első Magikme játszóeszközhöz szükséges pénz több mint felét, és az összeg azóta is nőtt. Ráadásul a Kincs-Ö Közhasznú Alapítványnak köszönhetően magyar bankszámlára is lehet utalni támogatást a kampány ideje alatt. A tervek szerint a gyártást Magyarországon végeznék hazai alapanyagokból, a tárgyalások már folynak erről.
Az első ilyen játékot a XIII. kerületben, a Madarász Utcai Gyermekkórház mellett lévő játszótéren fogják felállítani. Ha több adomány gyűlik össze, akkor szeretnék más kerületeknek is felajánlani a játszóeszközt, illetve a két másik játszóeszköz-prototípus legyártását is tervbe vették. Az emelt homokozóban a sérült gyerekek fekve tudnának játszani, de kerekes székkel is oda lehet gurulni, a tetején pedig a taktilis érzékelést fejlesztő eszközök is lennének. A banánhinta is a közös játék örömét adhatná meg, ebben is egy-egy rögzített fekvő- és ülőhely lett kialakítva.
A Magikme vezetőinek célja, hogy ezek a játszóeszközök mindenhol, ahol sérült gyermek él, elérhetők legyenek. Több fővárosi és vidéki önkormányzattal folytatnak tárgyalást, Harsányi Eszter szerint már most két-három budapesti kerület részéről komoly az érdeklődés a Labyrinth iránt.
– Fontos, hogy a sérült gyerekeket nevelő szülők részéről is érezzék a városvezetők ennek az eszköznek a szükségességét. Az első kampány során nagyon sok, hasonló helyzetben lévő szülőnek eljuttattuk a Magikme hírét, bízunk benne, hogy az első játszóeszköz kihelyezése után már ők is kezdeményezni fogják ezeknek az építését – mondja Harsányi Eszter.
Közben már Németországból is megkeresték a Magikme csapatát, de ők nyugat-európai és amerikai alapítványokkal is felvették a kapcsolatot, így nem kizárt, hogy hamarosan a nagyvilágban is használni fogják a magyar fejlesztésű libikókát.
