Unterberger április 21-i bejegyzésében azt írja a Nemzeti Színházban felolvasott aktuálpolitikai pamfletről, hogy az időzítése is rossz volt és tartalmilag is nevetséges. Majd így folytatja: az ugyan kétségtelenül igaz, hogy a magyar kormány pártpolitikai szempontok alapján nevezett ki igazgatókat jó néhány színház és más intézmények élére. „De elképzelhetőnek tartja valaki, hogy Ostermayer (SPÖ-s kultuszminiszter) nem egy baloldalit állítana egy állami színház élére? Vagy az AB egyszer az ellenzéknek adna igazat a kormánnyal szemben?” – teszi fel a kérdést a szerző. Unterberger blogbejegyzését a Heti Válasz ismertette szerdán.
Az osztrák újságíró úgy vélekedik: a Burgtheater munkatársainak a pénzügyi botrányok után minden okuk meglenne, hogy csak a saját munkájukra koncentráljanak, nem pedig a magyar nép „nehéz helyzetére”. Az ugyanis harminc évvel ezelőtt, a kommunista diktatúra alatt ezerszer nehezebb volt – írja Unterberger. Majd hozzáteszi: mellesleg a magyar gazdaság az utóbbi időben sokkal jobban fejlődik, mint az osztrák. Az újságíró szerint az osztrákok performanszára a magyarok válasza briliáns volt: a vendéglátó színházigazgató felolvasta az aradi vértanúk nevét. (Mint a Heti Válasz is felhívta a figyelmet: nem felolvasták, hanem kivetítették a neveket.)
A nézők közül volt, aki kifütyülte a bécsieket, akadtak, akik tapsoltak, de olyanok is, akik tüntetőleg elhagyták a színházat. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, aki tudott a levél felolvasásáról, úriemberként megvárta az erőltetett performanszt, majd átadta a Nemzeti Színház kitüntetését Martin Reinkének. A levél felolvasása közben a háttérben a kivetítőn a tizenhárom aradi vértanú nevei jelentek meg. A társulatot Jan Bosse, az előadás rendezője és Karin Bergmann, a Burgtheater igazgatója sem kísérte el, az előre meghirdetett közönségtalálkozót végül nem vállalták.
