Radnóti Miklós és Wass Albert életét összeköti az üldözöttség. Mindkét művész származása okán szenvedte el a megaláztatást, kirekesztést, majd lelte a mártírhalált, illetve menekült öngyilkosságba. Amíg Radnótit vallási-etnikai alapon sújtották a vészkorszak kíméletlen törvényei és az embertelen végrehajtó hatalom kegyetlenkedései, addig Wass a második világháborút követő kommunista önkény megbélyegzett áldozatává lett. Mindketten rajongva szerették a magyar földet. Legyen szó akár az erdélyi fenyvesekről, akár a költő szemei előtt lepergő anyaországi színes életképekről.
A literatúra talán legszebb, legnemesebb hajtása a szerelmi költészet. Radnóti Gyarmati Fannihoz írt verseinek felfokozott érzelmeit a bezártság és a távolság érzete-tudata erősítette. Wass Albert szerelmi életéről a nála jelentős szerepet játszó asszonyokhoz írott levélrészletek árulkodnak. Emellett bepillantást nyerhetünk a szülőföldjéről menekülni kényszerülő, életének nagyobbik felét emigrációban töltő író-költő lelki és szellemi vívódásaiba, a megkapaszkodással járó gyötrelmekbe. Wass Albert három házasságot kötött, s életében mindhárom asszonyt elveszítette.
Az irodalmi est a két kiemelkedő hatású költő életének és művészetének párhuzamait igyekszik fókuszba állítani. Pomázi Zoltán, a Bojtorján együttes énekes előadásában Radnóti művei szólalnak meg, ugyanakkor a Historica zenekar vezetője, Ézsiás Péter Wass Albert költészetét eleveníti meg.
