Wayne McGregor 1992-ben alapította saját, úttörőnek számító, izolációs mozgásalapokon nyugvó társulatát, a Random Dance-et, emellett folyamatosan koreografál a brit Királyi Balettnek, a Bolsojnak és a párizsi balettnek. Az ő küldetése, hogy a táncot minden fórumon eljuttassa, megértesse az emberekkel. Ezért vállalt például szerepet a Harry Potter és a tűz serlege című filmben, a Radioheaddel is dolgozott; ő készítette a Lotus Flower című klip mozgásanyagát.
A koreográfust munkásságért a Brit Birodalom Érdemkeresztjének tiszti fokozatával is kitüntették. A McGregor által megteremtett extrém táncnyelv komoly klasszikus technikai alapot követel meg a táncosoktól, de mindezt a legváratlanabb formában vegyíti az olyan izolált elemekkel, amelyek teljesen ellentmondanak a balett elvárásainak. Táncosai pedig ezt a lehetetlennek tűnő feladatot a legtökéletesebben teljesítik.
A tíz táncos – Catarina Carvalho, Travis Clausen-Knight, Alvaro Dule, Louis McMiller, Mbulelo Ndabeni, Daniela Neugebauer, Anna Nowak, James Pett, Fukiko Takase, Jessica Wright –, aki a mostani, Atomos című, több mint egyórás, emberpróbáló koreográfiában színpadra lépett, elképesztő tudásról tett tanúbizonyságot. Munkáinak alkotófolyamatába szorosan bevonja táncosait is.
A 2013-as Atomosnál McGregor inkább az emberi testre koncentrált, a mostaninál a technológia is erős hangsúlyt kap, és bebizonyítja, nem vesztett koreográfiai kíváncsiságából. A kezdőképben látható Laokoón-csoport szépen lassan bomlik ki, virtuóz kettősök, szilánkos triók bonyolult formákat, geometrikus alakzatokat formálnak meg. Váratlan súlypontáthelyezések, meglepő ugrások-zuhanások, impresszív forgások, zsigeri mozdulatsorok váltják egymást. Egyszerre lírai és szoborszerű, feszes és elemi erejű.
A Winged Victory For The Sullen zenéje inkább sötét tónusú hangfoszlányok nyugtalanító egybefűzéseként értelmezhető, de a táncosok ebben is képesek megtalálni a harmóniát. Egy ponton McGregor a 3D-s technológiát is bevonja a játéka, ám a kivetítőkön megjelenő képek – Ravi Deepres alkotásai – szükségtelenek is, csak elvonják a figyelmet arról, ami a színpadon történik.
Talán egyetlen pillanatban bír hatással, bár a célja nem igazán egyértelmű: a Mátrix című film vizuálját idéző zöld betűk áramlása közben a táncosok váratlanul kilépnek addigi szerepükből, szemüket kezükkel letakarják, kórusban kántálni kezdenek. Az Atomos a McGregor-i életmű nem éppen legerősebb darabja, azonban a táncosok zseniális és tiszteletet érdemlő munkája miatt mindenképp figyelemre méltó.
(Random Dance: Atomos. Koreográfus: Wayne McGregor. Trafó, április 24.)
