Európa – és ezen belül persze Lengyelország – egyik legnépszerűbb, leginkább innovatív world music zenekara, a Warsaw Village Band legutóbb két éve lépett fel Magyarországon. Akkor a Sziget Fesztivál vendége volt, ezúttal az A38 Hajóra érkezik egy pörgős, forró hangulatú klubkoncertre.
Az 1998-ban alapított zenekar a lehető legtökéletesebben testesíti meg a modern világzene szellemiségét – úgy táplálkozik a közép-európai szláv népzenei hagyományból, hogy mindvégig hiteles maradt, de képes volt úgy megújítani azt, hogy nem vált giccsessé. Az együttes a lengyel folktradíciókat az elsők között ötvözte nagyvárosi elemekkel, elektronikus alapokkal, szkreccsel, „urban” stílusokkal. Mégsem vált amolyan „toljunk a pentatónia alá bítet” tucatzenekarrá, mert folyamatos megújulásának, a tagok zenei intelligenciájának és társadalmi elkötelezettségének hála, a Warsaw Village Band mindig egyedülállóan innovatív együttes maradt.
Ennek köszönhető, hogy szinte az első lemez óta az európai world music élvonalában jegyzik. Ezt mutatja a 2004-es BBC Radio 3 World Music Award (a műfaj egyik legkomolyabb elismerése), a Songlines- és Grammy-jelölések, és még számtalan más elismerés.
Az A38 blogja számára készített interjúban többek között arról az érdekes kötődésről is mesélt Maciej Sajkowski, a zenekar dobosa, ami a bandát az észak-európai népekhez fűzi. Sajkowski szerint kulcsmomentum a Balti-tenger, ami valamiféle közös pont Lengyelország, a skandináv államok és a Baltikumban élők között. Norvégiában és Izlandon pedig mára a lengyel lett a legnagyobb kisebbség – tette hozzá.
A dobos ugyanebben a beszélgetésben vallott a számukra meghatározó kulturális örökség, a Mazóvia térségének hagyományáról is. A magyar fül számára valószínűleg elég ismeretlenül cseng ez a kifejezés, szemben mondjuk Sziléziával vagy Galíciával, ám ha azt mondjuk, ennek a régiónak Varsó a szíve, máris könnyebb elhelyezni. A nevét a sárról kapta a régió, de a népzenei hagyománya annál színesebb, ráadásul erősen eltér más lengyel tájak zenei hagyományától.
Sajkowski beszélt a vele készült interjúban arról is, hogy mennyire háttérbe szorult hazájában az elmúlt évtizedekben a népi kultúra és a népzene, és hogy ma ezt pótolja a silány, leginkább a magyar mulatós diszkóval összevethető disco polo műfaja, ami egyébként ismét reneszánszát éli az országban. A teljes interjú hamarosan itt lesz olvasható.
A Meszecsinka etnopop, azaz világzenei és népzenei, valamint könnyűzenei vizeken egyaránt hajózó együttest a hazai szcéna két jól ismert szereplője, Oláh Annamari (ének) és Biljarszki Emil (zongora, gitár) alapította 2009-ben.
A Meszecsinka teliholdkor született, különös varázslat által. A neve Holdacskát jelent, és egy bolgár népdalból jött. Hét nyelven énekel (magyar, cigány, bolgár, spanyol, finn, angol, arab), két országból jön (Magyarország, Bulgária), és a Csodaországba tart.
Az elmúlt hat évben a Meszecsinka bejárta Európát és Amerikát, fellépett a fontosabb magyarországi fesztiválokon, koncerthelyeken. A zenekar nemzetközi sikere német kiadáshoz vezetett – a hamburgi Hiperbole Records adta ki és terjeszti a Meszecsinka első albumát az egész világon. Az együttes 2013-ban Amerikába repült és 13 koncertet adtak az USA és Kanada különböző koncerthelyein, majd hamarosan következtek újabb meghívások: Németország, Ausztria, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Csehország , Lengyelország és Bulgária után a Meszecsinka nemrég Moszkvában is fellépett, s az úti felvételeiből egy „házi” klipet készített. A második nagylemez tavaly jelent meg.
