Az igazán ütős melodrámák csúcspontján általában az addigi konfliktusokhoz képest is egy még szomorúbb fordulat taszítja a főhőst végső nyomorúságba, a nézőt pedig zsebkendői közé. A Becéző szavakban például Debra Winger, a Love Storyban Ali MacGraw is meghal, mintegy visszavonhatatlanná téve a reményt, hogy a felhőtlen boldogság még visszatérhet a vászonra.Talán az egyik legnagyobb probléma a 3 szívvel, hogy van egy drámai alaphelyzet, majd nagyjából minden ugyanazon a szinten hömpölyög egészen a stáblistáig.
Pedig Benoit Jacquet filmjének felütése ígéretes: egy hivatalnok vidéki munkáját követően lekési a vonatot, belebotlik Charlotte Gainsbourgba, így a reménytelennek induló estéből átbeszélgetett, romantikus éjszaka és egy szerelem reménye körvonalazódik. Második találkozás viszont nem lesz a bimbózó kapcsoltból, a főhős ugyanis infarktust kap, és a megbeszélt randit elmulasztja. Innentől persze mindkét fél számára új utak következnek: a nő marad kihűlőben lévő kapcsolatában vőlegényével, a férfi pedig gyorsan vigasztalódik egy másik nővel. A drámát az adja, hogy a gyengébb nem képviselői testvérek, amire egy ponton szürke eminenciásunk is rájön, és ettől cseppet sem lesz boldog.
A 3 szívben csomó jó dolog van, amitől működhetne. Az egyik ilyen a mellékszerepében is méltóságteljes Catherine Deneuve – a lányok anyját játssza –, a másik Charlotte Gainsbourg, aki sokkal visszafogottabb, mint azt tehetsége indokolná. Sajnos Jacquet nem tudta belőle előhívni azt, ami Triernek (A nimfomániás) és Eric Toledanóéknak (Samba) is sikerült, de ennél is nagyobb gond a szerelmi háromszög férfi tagja, Benoit Poelvoorde szerepeltetése, aki mostanság nagy erőfeszítéseket tesz, hogy kitörjön a paraszthumor zsákutcájából. A komikusként nagy sikereket elérő színész azonban minden drámai megnyilvánulásában bukásra van ítélve, ráadásul itt azt kellene elhitetnie, hogy egyszerre két nő is döglik utána.
Jacquet, a negyven éve már a pályán ügyködő direktor korábban letett az asztalra néhány sikerültebb drámai darabot, igaz, azokban Léa Seydoux, Daniel Auteuil, vagy éppen Isabelle Huppert vitte a prímet. A 3 szív viszont egy olyan sematikus melodráma maradt, amiben a perzselő érzelmek mellett az átütő színészi teljesítmények és a rendezői merészség is hiányoznak – főleg az utóbbi nélkül nem lehet a műfajban ma már maradandót alkotni.
(3 szív, színes, feliratos, francia filmdráma, 106 perc, 2014. Rendező: Benoit Jacquet. Forgalmazó: Cinetel Kft.)
