Bartók Béla kiadatlan öröksége

Nyolcvan éve lett az MTA tagja Bartók Béla. Akadémiai munkásságát a szélesebb nyilvánosság nem ismerheti.

Nem mellesleg a román gyűjtését is saját pénzen jelenteti meg, az anatóliai dallamokat halála után angol, később török nyelven teszik közzé, tanulmányait is csak angol nyelven olvashatjuk, magyarul még utalás formájában sem sok helyen találkozhatunk ezekkel. Bartók a Kárpát-medencét is egységben látja és kezeli, olyan új szemléletnek teszi le az alapjait, amely a népek testvérré válását készíti elő.

A legnagyobb akadálya azonban az, hogy ehhez a jövőbe mutató gondolathoz sem akkor, sem azóta nem partner a politika, ahogy Bartók népzenekutatói munkásságát is a világháborúk, illetve a viszályból fakadó politikai viszonyok hátráltatták. Nem véletlen, hogy Bartók le is írja: „ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából föl lehetne gyűjteni.”

Bartók 1934-től 1940-ig, alig hat év alatt 13 ezer magyar népdal rendszerezésével végez, azzal az aprólékossággal és alapossággal, amely egész életművét jellemezi. Ha figyelembe vesszük, hogy közben hány emlékezetes koncertet ad, milyen nagyszabású műveket ír, hogy eközben milyen komoly írásokat, publikációkat készít jelentős szaklapoknak, hány előadást tart Európa nagyvárosaiban, nem is értjük, honnan volt mindezekre ideje, energiája. Ezalatt a hat év alatt készül ugyanis a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, a Kontrasztok, a II. hegedűverseny, a Divertimento és a VI. vonósnégyes, illetve a Mikrokozmosz utolsó köteteinek megírása is erre az időre esik.

Mindeközben újrahallgatja a 13 ezer tételből álló teljes magyar anyagát, revideálja, és előkészíti a magyar népzenei gyűjtemény kiadását, valamint – noha a megígért összeg töredékét kapja a költségekre – tető alá hozza egyedül, lemondva saját munkadíjáról azt a Pátria lemezsorozatot, amelyet a mai napig egyik legfontosabb alapanyagként használ a teljes népzenei és népzenekutatói szakma. Azért például, hogy a moldvai csángó népzenét is megörökíthessék, az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus égisze alatt hozatja fel a csángókat Romániából Budapestre.

Bartók a Magyar népdalok egyetemes gyűjteményének közreadását élete egyik legfontosabb céljának tartotta, ez a hatalmas tudományos munkája, amely egymaga több dallamot tartalmaz, mint az összes többi Bartók-gyűjtemény együttvéve, máig kiadatlan. A dallamok egy része ugyan megjelent A Magyar Népzene Tára 1951-től közreadott köteteiben, többsége azonban a mai napig nem férhető hozzá a szélesebb nyilvánosság számára. A kilenckötetesre tervezett sorozat kiadását megkezdték ugyan még a kilencvenes évek elején az MTA-nál, azonban még mindig csak két kötetnél tartanak.

A mai évforduló kapcsán érdemes elgondolkozni azon, vajon mit is kezd hazánk azzal a példátlan örökséggel, amelyet a huszadik század egyik legnagyobb magyar géniusza, Bartók Béla ránk hagyott.