Minden képnek megvan a maga sorsa és története, Barabás Miklós 1844-ben készített akvarellje kalandos úton tért vissza Magyarországra – mondta Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója a portré bemutatóján. A főigazgató köszönetét fejezte ki a kép tulajdonosának, Ambrus Győzőnek, amiért a műalkotást a múzeumnak ajándékozta.
– A magyar történelemben minden olyan tárgy, amely az 1848-as nagy nemzedékhez kötődik, kiemelten fontos – fogalmazott Csorba László. – A forradalom és szabadságharc ugyanis nemzetünk alapító mítosza. A kilencszáz éves múlttal rendelkező közösség ekkor új formában fogalmazta meg a múltról és a jövőről való gondolkodását, kifejezésre juttatva azokat a modern értékeket, amelyek alapján megszervezték az életüket. Ezzel megszületett a modern magyar nemzet.
– A forradalom győzött – hangsúlyozta a főigazgató –, hiszen a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés és a jogegyenlőség vívmányait az osztrák önkényuralom sem söpörhette el, ’48 tavaszától polgári Magyarországon élünk.
Csorba László kifejtette, az értékek mellett való kiállás európai léptékű tett volt. Mindazokra, akik részt vettek az értékek védelmében vívott harcban, a közösség szeretettel és megbecsüléssel emlékezik. Közülük is kiemelt helye van a nemzet kulturális emlékezetében a tizenhárom aradi vértanúnak – mutatott rá a főigazgató. – A tizenhármas szám nyomatékosítja az emlékezés kötelességét.
Ahhoz, hogy megértsük egy korszak figuráit, mélyebben megismerjük a sorsukat, elengedhetetlen, hogy az arcukkal szembenézzünk – hangsúlyozta Csorba László. Leiningen-Westerburg Károly arcát Barabás Miklós gyönyörű akvarelljéről ismerjük. A főigazgató kifejtette, Barabás a 19. század egyik legjelentősebb portréfestője volt, akiben benne volt az a biedermeier érzék, hogy a valóságosnál kissé mindig szebbre formálta az ábrázolt alakot. „Ecsetje e szándék ellenére mégis nagyszerűen kifejezi a karaktert, a jellemet. A fiatal Leiningent ábrázoló kép drámai közelségbe hozza a gróf személyiségét.”
„Leiningen-Westerburg Károly hesseni származású birodalmi gróf családjával szemben (testvérei és unokatestvére is a császári seregben szolgáltak) a magyar oldalt választotta – emelte ki a főigazgató. – Szimbolizálva azt, hogy az igazi magyar hazafi választja a sorsát.” Csorba László hozzátette, a kép különlegessége, hogy Barabás Leiningen-Westerburg özvegyének kérésére átfestette az eredeti képet: így a gróf honvéd tábornoki ruhában, mellén a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályú kitüntetésével látható.
– Különösen fontos számunkra ez a portré, és ezért is határoztunk úgy, hogy egyből a nagyközönség elé tárjuk – magyarázta Csorba László. – Tavaly ősszel a magyar kormány megvásárolta Nagysándor József vezérőrnagy búcsúlevelét, amelyet 1849. október 6-án reggel írt. Barabás Miklós 20x25 centiméteres, aranyozott keretben lévő festményét abban a vitrinben helyezzük el, ahol korábban e levél volt látható.
Ambrus Győző, a kép Angliában élő tulajdonosa felidézte, hogy 45 éve egy dél-angliai főiskolán tanított rajzot. Mikor ebédidőben levegőzni indult, egy régiségkereskedés kirakatában egy festményen „magyaros kinézésű kabátban egy huszártisztet” vett észre. Bement érdeklődni a műről, de a régiséges csak annyit tudott, hogy egy „idős néni” hozta be, semmi egyebet. Barabás Miklós aláírása és az 1844-es dátum látható volt, de az nem, kit ábrázol az akvarell – mesélte Ambrus Győző. – Azonnal megvettem, és évtizedekig lógott a falamon anélkül, hogy kiderült volna, ki is a huszártiszt a képen.
– Végül nemrég Molnár István barátom kapott egy ’48-as albumot, amelyet 1898-ban adtak ki Jókai Mór és Rákosi Viktor szerkesztésében eredeti nyomatokkal és portrékkal. Ebben fedeztem fel a képet – mondta el Ambrus Győző. Hozzátette, az MNM két művészettörténész szakértője, Rózsa György és Spira György a fotó alapján azonosította a művet. – Arra gondoltam, hogy a hosszú vándorlás után itt az ideje, hogy Leiningen tábornok hazatérjen. Most itt van, és itt is marad.
