Susanne Bier a dán dogmamozgalom, ha úgy tetszik, dán újhullám legsikeresebb női rendezője, aki a kilencvenes években olyan filmekkel vívott ki nemzetközi elismerést, mint a Hogy szeretsz?, a Testvéred feleségét és az Esküvő után, majd 2011-ben Oscar-díjat kapott a legjobb idegen nyelvű film kategóriában az Egy jobb világért. Régóta érett már Bier dán közegből való kilépése, megtette ugyanezt a nemzetközi megméretést két kortársa, Lars von Trier és Thomas Vinterberg is – igaz, eltérő fogadtatással. Bier a Vinterberg-féle pályára állt. Míg Lars von Trier a Táncos a sötétben és Dogville – a menedék című filmekkel tartósította sztárrendezői státusát, addig Vinterberg A végső megoldás: szerelemmel és a Kedves Wendyvel! alaposan felsült, és csak tíz évvel később sikerült korrigálnia kisiklását A vadászattal.
Bier hosszasan várt a külföldi lehetőséggel, és 2012-ben forgatta le a Serenát. Bier minden szempontból alkalmas a külföldi karrierre, a Serena pedig nemcsak kiváló alapanyag – több nyelven is kapós nemzetközi bestseller –, de a kortárs amerikai mozi legnagyobb sztárjaiból kettő is megtalálható benne. Jennifer Lawrence és Bradley Cooper harmadszor szerepelnek együtt a vásznon, és a film szerencsés esetben az Amerikai botrány előtt kerülhetett volna mozikba, ám váratlanul két évre eltűnt a megjelenések közül.
A Serena szép kiállítású melodráma a nagy gazdasági világválság korából, ahol egy üzletember jó érzékkel gazdagszik meg a faiparban. Közben szerelmet is talál a szőke Serena személyében, akitől elveszti az eszét, és gyorsan feleségül is veszi, és hirtelen háttérbe szorul minden más. A barátságok mellett az üzlet is veszélybe kerül, és a szerelem önmagára nézve is meglehetősen pusztító erejűnek hat.
Ron Rush regénye emberi kapcsolatokról, drámai helyzetekről beszél az észak-amerikai vadonban, ahol olyan ritka egy finom, csinos, városi nő, mint a fehér holló. A románcot Rush jó érzékkel helyezte a gazdasági válság idejére, ezzel is fokozva a feszültséget és a konfliktusok ellentmondásosságát. Bier mindezt átteszi a vászonra, mégis hiányzik a varázs és a feszültség. Egyszerűen nincs izzás, ami egy melodrámánál előfeltétel. Bier tisztességgel elvégezte a feladatát, az Oscar-jelölt Cooper és az Oscar-díjas Lawrence is korrekt szerepében. A dán rendezőnő egyszerűen ugyanabba a helyzetbe került, mint számos, nemzetköziben először próbálkozó rendezőtársa, akik megszeppentek a nagy előrelépéstől, és túlságosan tisztelték az előttük álló kihívást, valamint az amerikai lehetőséget.
Bier hosszasan várt a külföldi lehetőséggel, és 2012-ben forgatta le a Serenát. Bier minden szempontból alkalmas a külföldi karrierre, a Serena pedig nemcsak kiváló alapanyag – több nyelven is kapós nemzetközi bestseller –, de a kortárs amerikai mozi legnagyobb sztárjaiból kettő is megtalálható benne. Jennifer Lawrence és Bradley Cooper harmadszor szerepelnek együtt a vásznon, és a film szerencsés esetben az Amerikai botrány előtt kerülhetett volna mozikba, ám váratlanul két évre eltűnt a megjelenések közül.
A Serena szép kiállítású melodráma a nagy gazdasági világválság korából, ahol egy üzletember jó érzékkel gazdagszik meg a faiparban. Közben szerelmet is talál a szőke Serena személyében, akitől elveszti az eszét, és gyorsan feleségül is veszi, és hirtelen háttérbe szorul minden más. A barátságok mellett az üzlet is veszélybe kerül, és a szerelem önmagára nézve is meglehetősen pusztító erejűnek hat.
Ron Rush regénye emberi kapcsolatokról, drámai helyzetekről beszél az észak-amerikai vadonban, ahol olyan ritka egy finom, csinos, városi nő, mint a fehér holló. A románcot Rush jó érzékkel helyezte a gazdasági válság idejére, ezzel is fokozva a feszültséget és a konfliktusok ellentmondásosságát. Bier mindezt átteszi a vászonra, mégis hiányzik a varázs és a feszültség. Egyszerűen nincs izzás, ami egy melodrámánál előfeltétel. Bier tisztességgel elvégezte a feladatát, az Oscar-jelölt Cooper és az Oscar-díjas Lawrence is korrekt szerepében. A dán rendezőnő egyszerűen ugyanabba a helyzetbe került, mint számos, nemzetköziben először próbálkozó rendezőtársa, akik megszeppentek a nagy előrelépéstől, és túlságosan tisztelték az előttük álló kihívást, valamint az amerikai lehetőséget.
