Hosszú évtizedekre vezethető vissza a Néprajzi Múzeum hányatott sorsa. Soha nem működött tényleges múzeumi épületben az 1872-ben létrejött intézmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik, ráadásul Európa legnagyobb néprajzi könyvtárát is birtokolja. Az önálló épület iránti igény persze mindig megvolt, az első erre vonatkozó kormányhatározat 1922-ben napvilágot is látott, lezajlott a tervpályázat is, de a megvalósítás elmaradt.
Ugyan a Liget Budapest projektet számos támadás érte az elmúlt időszakban – és nemcsak az urbanisták, illetve a civilek részéről, hanem a kormányoldalról is –, most van leginkább esély arra, hogy rendeződjön a Néprajzi Múzeum helyzete.
Kemecsi Lajos, az intézmény főigazgatója szerint gyakorlatilag hazatér a múzeum, hisz 1906 és 1924 között a városligeti iparcsarnok adott otthont a közgyűjteménynek. Ezt követően vehette igénybe a tisztviselőtelepi Szent László Gimnáziumot, de helyhiány miatt ez tarthatatlanná vált, ezért beköltöztették a Kossuth téren lévő egykori Igazságügyi Palotába, amely szintén nem ideális helyszín egy múzeumnak.
A Városligetbe tervezett múzeumi épületekre kiírt nyílt nemzetközi tervpályázaton a tizenegy tagú, magyar és nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri döntése alapján a francia Vallet de Martinis Architectes tervei alapján készülhet el a Néprajzi Múzeum új épülete.
„A térbeli növekedésen túl a korszerű múzeumi szempontoknak, technológiai kihívásoknak is meg kellett hogy feleljen az épület. Hosszas szakmai egyeztetés előzte meg a kiírást, amely során mind a muzeológusok, mind a látogatók igényeit figyelembe vettük” – fogalmazott a beszélgetésen Kemecsi Lajos.
Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet igazgatóhelyettese, Borsos Balázs szerint a mostani különleges lehetőség arra, hogy a nemzetközi szintű gyűjteménnyel rendelkező múzeum a 21. századi muzeológia elvárásainak megfelelő épületben találjon végre otthonra.
A beszélgetésen a hallgatóság soraiban jelen volt Baán László, a Liget Budapest miniszteri biztosa, aki hangsúlyozta: a Néprajzi Múzeum építésével egyáltalán nem sérül a zöld terület, sőt esetlegesen még bővülhet is, mivel egy parkolóként hasznosított területen valósulna meg ez a beruházás, amely egyben megoldaná a múzeum raktározási problémáit is. Hogy ne legyen nagy az ökológiai lábnyoma az új épületnek, utóbbi a Szabolcs utcai barnaövezeti programban kapna helyet. Erről Kemecsi Lajos elárulta, hogy zsilipkamrákkal, speciális tűzvédelmi rendszerrel ellátott korszerű raktárban, qr-kódos azonosítási rendszerrel fogják a 250 ezer darabos műtárgykollekciót elhelyezni.
„A Néprajzi Múzeum-program olyan elemeket is beemel a magyar múzeumi múltból, amelyek feledésbe merültek, gondolok itt a gyermekmúzeumra, valamint a társadalmi múzeumi szerep kialakítására” – hangsúlyozta a fejlesztés kapcsán Bodó Sándor, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke.
A kerekasztal-beszélgetésen a szakemberek leszögezték, a Kilián György laktanya épülete egyáltalán nem alkalmas a Néprajzi Múzeum befogadására. A Zoboki Gábor által vizionált költöztetés nem új keletű megoldás, már 1999-ben is felvetődött a lehetősége. A Néprajzi Múzeum helyzetének megoldására akkor felállított eseti bizottságban helyet foglalt Kósa László akadémikus, aki most elmondta, hogy ezt az ötletet gyorsan elvetették, hiszen a műemlékvédelmi kaszárnyaépület nem csak állapotát tekintve, de a jogilag is alkalmatlan erre a célra, mivel az épület olasz tulajdonban van, ez a helyzet pedig azóta sem változott.
