Ed Is On: szövegcentrikus sanzonhangulat

Pszichedelikus beütésekkel csipkézett szövegcentrikus alternatív zenében utazik az Ed Is On zenekar.

Kellemes kávéházi hangulat jár át, akárhányszor meghallgatok egy Ed Is On-számot. A zenekar valamit mintha visszacsempészne abból a kellemes sanzonhangulatból, amely ma már nem feltétlenül a magyar zenei élet sajátja. Épp ebben rejlik szerintem a csapat vonzereje: nem kitaposott ösvényen haladnak valahol az underground és a közönségbarát zenei stílusok határán.

A banda a Tasnádi Bence (ének, basszusgitár), Várvölgyi Szabolcs (gitár), Rokonál Benedek (szintipop) és Pucsek András (dobok) alkotta kvartett utóbbi két ifjoncának a fejéből pattant ki még vagy tíz éve a gimnáziumban. A kezdetekkor azt játszották, ami a szívükből jött, nem jelöltek ki maguk számára csapásirányokat. Mint Bence fogalmazott, az elején tingli-tanglibb szövegeket írtak és a könnyedebb poprockos vonalon mozogtak.

Az egyetem azonban vagy négy évre parkolópályára küldte a zenekart is, az eltelt évek alatt felszedett tapasztalatok és az így érlelődő formavilág bő két éve újra lendületet adott a közös munkának is. Az énekes elárulta, hogy a 2013-as második startot követően eldobták a korai dalaikat, amelyek többségét nem tartották elég menőnek, és inkább újakat írtak. Az „első korszakból” pedig mindössze egy-két darabot, így a Sárga krátereket tartották meg.

Ahogy a szövegek szinte teljes egészét jegyző Bence fogalmazott, a színművészeti, majd a színházi világ, amiben mozog, erősen hat az Ed Is On dalaira is. Az sem volt kérdés, hogy magyarul írja a dalszövegeket, mert noha tud angolul, nem érzi annyira magának azt a nyelvet, hogy a megfelelő magabiztossággal játsszon az angol kifejezésekkel. „Ennél sokkal jobban meg tudom fogalmazni a gondolataim az anyanyelvemen, és itthon érdemesebb is magyarul szövegeket írni” – véli az énekes-basszusgitáros. A nyelvválasztással a zenekar egyértelműen a hazai közönséget célozza meg.

– Időszakosan foglalkoztatnak kérdések, amiket akár menet közben, magamban fogalmazok meg, öntöm sorokba; mostanában arra törekszem, hogy a rímpárokban, a sorok végén minél több szótag fedje egymást, ezzel a tartalmat is könnyebb „megmagyarázni”, jobban ül a fülekben – véli Bence. Szerinte jobb, ha előbb maga a dal áll össze, arra mindenképpen könnyebb ráilleszteni a szöveget, és egy idő után az ember agya is rááll egyfajta rendszerre, eleve a dal ritmusára kezd sorokat fabrikálni.

A számírás, mint oly sok banda esetében, az Ed Is Onnál úgy alakul, hogy vannak dalok, amikre hamar, akár egy próba alatt ráéreznek, míg egyes darabokat akár hónapokig is reszelgetnek. Bence szerint Andris a jó mérce, ha neki tetszik például egy téma, akkor az a legtöbb esetben azt jelenti, a dal simán hallgató-rádió barát.

– Rengeteg slágert hallgattunk mostanság tanulmányi céllal, és rájöttünk, van egy szabvány, amiből bármennyire is szeretnénk, nem lehet kilógni, ha rádióba akarunk kerülni – véli Bence. Mint az énekes-basszusgitáros leszögezte, feltörekvő zenekarként nem lehet ötperces számot beküldeni a szerkesztőknek, maximum két és fél perces darabok jöhetnek szóba. Mint mondta, volt, hogy ők is próbálkoztak négy és fél perces dallal, ám érthető, hogy nem foglalkoztak vele. „Ezt meg kell érteni, fel kell fogni” – véli a „civilben” színművészetit végzett Bence.

Ha pedig jövőkép, a srácok, nem tagadják, szeretnék ezt jó sokáig csinálni ebben a formában. Cél, hogy kinőjék magukat, és egyúttal az is jó lenne, ha azért erőfeszítéseik egy idő után valamilyen szinten anyagilag is kifizetődnének. Arra azonban nem lennének hajlandóak, hogy „eladják magukat”, csak azért hogy „befuttassák” őket. „A szerzői szabadság sokkal, de sokkal többet ér, mint hogy kismillió kompromisszum árán érjük el mindezt” – mondta Bence.

Ami pedig a jövőt illeti, az Ed Is On júliusban veszi fel első stúdióalbumát, amely a tervek szerint szeptember-október környékén jelenne meg. A Csendélet háttérzajjal munkacímet viselő korongra a tervek szerint tíz szám kerül fel, amelyek között három-négy rádióbarát dallal számolnak a srácok.

A fiúknak amúgy mostanság sűrű lesz a programja: július 4-én az A38 tetőteraszán, július 15-én az EFOTT-on, július 29-én a FEZEN fesztiválon, míg augusztus 1-jén a Művészetek Völgyén is fellépnek.

Ha magatokra ismertek, és úgy érzitek, ti is ilyen előadók, zenekarok vagytok, írjatok nekünk a [email protected] címre! Szívesen vesszük, sőt örülünk neki. Ha tudtok olyan bandát, amelyben valóban ott az a bizonyos sansz, írjatok! Érdemes követni a közösségi oldalainkat is (Facebook, Tumblr, Instagram és Twitter), ahol hasznos információkról, hírekről, egyéb érdekességekről, koncertajánlókról lehet olvasni, illetve a hét zenekarának kampányát is itt lehet figyelemmel kísérni.

U. i.: Kedves zenekarok, jelentkezők! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan ilyen népszerűek lettünk, aminek örülünk, ám ezzel párosul az, hogy a sok jelentkező miatt türelemmel kell lennetek. Fontos ugyanakkor aláhúzni, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek lehetőséget adunk, ám az „egy hét, egy zenekar” elvéhez ragaszkodunk, és mint írtam többször is, ennek épp a riportos, emberszagú közelség a lényege, nem a darálós, agyatlan „Ctrl+C, Ctrl+V” hentesmunka. Csüggedni tehát még csak véletlenül sem szabad, annál inkább követni, figyelni és jó zenéket hallgatni tehetséges magyar zenekaroktól. Nagyon nagy köszi nektek! Senkit sem hagyunk el, még csak véletlenül sem!