Két elektromos zongora és egy (pontosabban kettő: tenor- és szoprán-) szaxofon. A középgenerációhoz tartozó, több műfajban is érintett Nagy János zeneszerzőként és zongoristaként korosztálya kiemelkedő muzsikusa, míg a fiatalabb, de máris egyéni hangon megszólaló (zongorázó, éneklő, zenét szerző), Párizsban (is) tanult Mózes Tamara kérelme folyamatban van a jazz belső köreibe. Kettősük május elején a milánói világkiállításon lépett fel; most a magyar közönség előtt ismeretlen Vincent Mascart, a perpignani jazzkonzervatórium vezetője csatlakozott hozzájuk. Hogy az igényesebb improvizatív zenéknek nem éppen kedvező időben öt koncertből álló sorozatot bonyolítottak le az ország különböző városaiban, az önmagában is elismerésre méltó teljesítmény. Fellépésük Debrecenben, a turné második helyszínén, fényesen igazolta a vállalkozás jogosságát.
Tehát két elektromos, sok mindenre képes billentyűs hangszer, az egyik mögött a szólók többségére vállalkozó, virtuóz kezű Nagy János, a másiknál a ritmikus akkordokkal pontozó, olykor basszusalapot hozó és vokalistaként is megnyilvánuló Mózes Tamara, köztük pedig az eleinte tétovának tűnő, majd belemelegedő, a helyét megtaláló francia szaxofonos. A nyitó The Way You Look Tonight című örökzöld még keveset mutatott meg a trió kelléktárából, de a Charlie Parker védjegyeként ismert Ornithology című tempós bebop-szám Mascart-féle, lassúságában feszültségeket keltő feldolgozása már sejtette, hogy az este nem a fősodorbéli jazz jegyében telik majd.
Így is történt, jött a következő, francia nyelven előadott szerzemény Victor Hugo Most, hogy Párizstól távol vagyok című versére, amelyben Tamara énekesi kvalitásai és megnyerő előadói tulajdonságai lelkes tapsot váltottak ki az estnek otthont adó Sikk Klub közönségéből. Francia sanzonok, örökzöldek és saját szerzemények szereztek újabb meglepetéseket a stilárisan változatos, rendhagyó hangszerelési megoldásokkal élő, a figyelmet végig ébren tartó programban. Kevés volna azt mondani, hogy a két zongorista jól kiegészítette egymást; együtt mozgott a négy kéz, tették-vették a szólamokat, János férfiként a bonyolult helyzetekben is rezzenéstelen arccal, Tamara nőként minden történésre érzékenyen reagálva, a figyelem középpontjába kerülve adta át magát a zenének, amelyet tovább színesített Mascart visszafogott, mégis markáns szaxofonozása. Szellem, érzelem, kreativitás, spontaneitás – emberek és műfajok találkozása néhány este, valahol Magyarországon.
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
