Bruelről köztudomású, hogy miközben két gyerek édesapja, énekel és színészkedik, mellette még magasan jegyzett pókerjátékos is. „Apa, színész és énekes, és a végén, ha még van rá időm, a póker” – pontosította a sorrendet, s hozzátette, ma már csak nagy tornákon vesz részt, de ott is legfeljebb alkalmanként. „Decemberben el akartam menni a prágai pókerversenyre, de végül nem volt rá időm” – sajnálkozott, és hozzátette, hogy idő hiányában ma már egyáltalán nem annyira aktív játékos, mint korábban. „Ha egy ötvenezres közönség vár rád egy stadionban, nincs választási lehetőség” – mondta, s a sikerről úgy vélekedett, sosem lehet ráunni. „Sosem képzeltem volna, hogy a briteknél akkora lelkesedéssel fogadnak, mind a közönség, mind az újságírók odavoltak értem, s ez teljesen levett a lábamról” – idézte fel angliai turnéját. Benne is, mint annyi európai sztárban, felmerült egy amerikai karrier lehetősége, de első gyereke születése mindent megváltoztatott.
A Szex, szerelem, terápia című filmben egy olyan, szexfüggésétől szabadulni akaró házassági párterapeutát alakít, aki találkozik a szintén szexfüggő Sophie Marceau-val, és mindenáron ellen akar állni neki – persze terápiás célból. „Ez életem legnagyobb kihívása” – válaszolta arra, hogy milyen érzés lenne a szexre és Sophie Marceau-ra is nemet mondani. A film esetleges szabatosságával és a szexszel mint témával kapcsolatban úgy fogalmazott, az a mindennapjaink elválaszthatatlan része, és szerinte a film története nem kevésbé toleráns, mint Shakespeare vagy Moliére hasonló témái. „Lehetne mindez egy drámai kontextusban is, hiszen a főszereplő férfi és nő alapvetően egy betegségben szenved, és megoldandó problémájuk van” – mondta, és éppen az tetszett meg neki, hogy ezúttal egy vígjátékban esik minderről szó. „Ráadásul ez nem egy tipikus francia vígjáték, sokkal inkább emlékeztet egy Woody Allen-filmre” – tette hozzá, kiegészítve, hacsak Woody Allen munkáit nem tartjuk franciásnak.
