Sághi Attila 2014. augusztus 18-án vette át a Forster-központ vezetését a nem előzmények nélkül, mégis szintén váratlanul menesztett Cselovszki Zoltántól. A versenyszférából érkezett szakember feladata az volt, hogy az elődje irányítása alatt felhalmozódott problémákat megoldja, hatékonyabbá és átláthatóbbá tegye az intézmény működését – hangzott el Sághi Attila sajtóbemutatkozásán szeptemberben.
A Forster-központot a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának összevonásával hozták létre 2012-ben. A Miniszterelnökség háttérintézményeként működő központ Sághi Attila érkezésével alakult szakmai csúcsszervvé: feladatkörei jelentősen kibővültek, munkatársainak létszáma a sokszorosára nőtt. Korábban többször a beragadt, megcsúszott projektek miatt került a hírekbe az intézmény, az elmúlt háromnegyed év botrányoktól mentesen telt. A központ kidolgozta a Nemzeti kastélyprogramot, a várprogramot, és zökkenőmentes volt a műemléki rekonstrukcióra kiírt tizenegy közbeszerzési pályázatának lebonyolítása is.
Kormányközeli forrásaink szerint Sághi Attilának azért kell mennie, mert posztját L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára egyik bizalmi emberének ígérték oda. Sárváry István, a kiemelt kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár a Miniszterelnökségen zajló leépítések és összevonások miatt állás nélkül maradt, és hogy ne kelljen távoznia L. Simon közeléből, felajánlották neki a Forster-központ vezetését.
Sághi Attila lapunk kérdésére megerősítette távozását. Mint fogalmazott, a közös megegyezéses felmondás nem a teljesítményének az értékelése, hiszen nincs olyan konkrét ügy, amely indokolná, hogy felrúgják az eddigi együttműködést. A távozó elnök kifejtette, L. Simon László véleménye szerint a kettejük közötti kommunikáció nem volt megfelelő, ami rontotta a közös eredményeket. „Nem hiszem, hogy bárki elégedetlen lehet a munkámmal, hiszen az összes, az átvételkor még haldokló projektet egyenesbe hoztuk, programokat készítettünk elő, közbeszerzési pályázatokat bonyolítottunk le, vagyis minden az előzetes elvárásoknak megfelelően működött” – fogalmazott. Hozzátette: több szakmai kérdésben volt vitája L. Simonnal, de ezt természetesnek gondolta. „Olyan kultúrából jövök, ahol a véleménykülönbség normális, hiszen minden szervezet úgy jut előre, ha a vélemények ütköztetésével talál megoldást.”
