A Puma Danger a pszichedelika pont azon szegletében mozog, amely mintegy húsz éve valahogy mindig is a szívem csücske volt, a Mad Seasonnel kezdve a The Nationalig bezárólag. Pont annyira keserédes dallamvilággal felvértezve, amelyre mondjuk, kisöcsém mindig megjegyzi, értem már miért szoktál néha annyira deprimált lenni. Ilyenkor persze mindig kicsit összekapunk, hogy ő meg annyira kommersz, hogy nem érti, nem érzi, mi is az a szofisztikált gitármuzsika.
A testvéri perpatvart félretéve a bő egy éve alakult Puma Danger négyszámos Glass Echoes & Cozy Cabanas kislemeze igencsak jó kezdés. Pont olyan, mint amit az ebben a zenei kultúrkörben induló zenekartól elképzelnek a szomorkásabb garázsrockdallamok szerelmesei.
A csapat magja Kecskeméten állt össze: Cina Niccoló énekes-gitáros maga köré gyűjtötte Korb Géza gitárost, illetve Hédl Áron basszusgitárost. A gitárok mellől a dobok mögé beülő Juhász Mihály később csatlakozott a bandához, a közös munka ebben a felállásban már Budapesten kezdődött el.
– Az egyébként fodrásznak tanuló Niccoló felkért hajmodellnek a vizsgájára, és az egész ezzel indult; dumáltunk, hogy jó lenne egy banda, összeültünk, és elkezdtünk témákat feldobni – mesélt a kezdetekről Géza. Az együtt zenélős szobázgatások a fővárosban is megmaradtak, itt álltak össze az első EP számai, amelyeket végül öt próba után rögzített a zenekar.
Niccoló gyorsan nevetve meg is jegyezte, hogy azért nem ennyire gyors lövetűek, vannak ugyanis olyan számaik, amelyeket hónapok óta csiszolgatnak, de még mindig nem érzik azt, hogy készen lennének. Az első anyagukkal nem voltak konkrét terveik. Miután elkészült a kislemez, körbeküldték, hogy milyen nyomot hagy a szűkebb s távolabbi környezetükben. Mivel pedig pozitív fogadtatása volt az egésznek, érezték, érdemes még többet belefektetniük a közös munkába.
Az angol nyelvű szövegekről szólva megtudtam, náluk ez valahogy sose jött elő, hogy akkor most milyen nyelven s hogy kellene összerakni a dolgokat. Niccoló szerint ehhez a zenei világhoz, amelyben ők mozognak, annyira kötődik az angol, hogy fel sem merült ettől eltérni, meg a zenéjük sem annyira szövegcentrikus.
– Nagyon tiszteljük és szeretjük az anyanyelvünket, és egy csomó magyarul éneklő bandát imádunk, de ez a mi műfajunkban nem állja meg a helyét” – véli Niccoló.
Mint mondták, szerencséjük is van, mert eddig őket találták meg fellépések ügyében, és nem nekik kellett keresgélniük, netán kuncsorogniuk fellépésekért. „Emellett mindehhez az is hozzátartozik, hogy mivel fiatal banda vagyunk, kell a fellépési rutin, nekem például ezt megelőzően mindössze egyetlen színpadi fellépésem volt” –jegyezte meg Géza.
A Puma Danger fiai, annak ellenére, hogy középtávra előretekintve tervezik meg dolgaikat, nem akarnak, és nem hisznek az erőltetett imázsépítésben. Ezért az sem céljuk, hogy kifejezetten rádiókompatibilis dalokat írjanak. Mint Niccoló mondta, természetes, hogy a lehetőségekhez mérten minél több helyen, fesztiválon szeretnének játszani, de arra is felkészültek, ha netán pofára esnének mindezzel.
A srácok szerint ez elsősorban attól függ, milyen fogadtatása lesz a most készülő és a tervek szerint szeptember vége felé megjelenő nagylemezüknek. Mint megtudtam, az olyan negyvenperces tervezett korongra szinte kizárólag új számok érkeznek majd, bár azt még nem zárták ki a srácok, hogy az EP-ről egy-két dalt újracsiszolnának, még jobban kifényeznének.
A csapat még magának szervezi a dolgokat amúgy, és komoly ugrás lehet majd a szeptember 29-én startoló kéthetes, tízállomásos európai turnéjuk, amelyet egy olyan banda, a Run Over Dogs társaságában nyomnak le, akikkel igen komoly a barátság. A srácok szerint tök jó, hogy így egymásra talált a két zenekar, ám Magyarországon igen ritka a tényleg őszinte, baráti és nem érdekből kötött bandacimboraság. Pedig ezzel tök jó dolgokat is elérhetnének a zenekarok.
A srácok amúgy minden fellépéssel keresett pénzt visszaforgatnak a zenekarba; ebből a közös kasszából állják például a facebookos hirdetéseiket vagy nyomnak belőle matricákat, logókat, és ha netán valakinek hangszer kell, akkor azt is lehetőleg ebből akarják megoldani. Mint viccesen megjegyezték, „nekünk nem lányokra meg kokainra kell a pénz, tényleg a bandába fektetünk be minden forrásunk”.
Aki pedig nem tud őszig várni az új Puma Danger-számokig, legközelebb július 17-én, pénteken meghallgathatja a zenekart az A38 koncerttermében az amerikai Moon Duo és a görög Naxatras társaságában. Aki épp nem EFOTT-ozik, annak ott a helye!
Ha magatokra ismertek, és úgy érzitek, ti is ilyen előadók, zenekarok vagytok, írjatok nekünk a [email protected] címre! Szívesen vesszük, sőt örülünk neki. Ha tudtok olyan bandát, amelyben valóban ott az a bizonyos sansz, írjatok! Érdemes követni a közösségi oldalainkat is (Facebook, Tumblr, Instagram és Twitter), ahol hasznos információkról, hírekről, egyéb érdekességekről, koncertajánlókról lehet olvasni, illetve a hét zenekarának kampányát is itt lehet figyelemmel kísérni.
Ui.: Kedves zenekarok, jelentkezők! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan ilyen népszerűek lettünk, aminek örülünk, ám ezzel párosul az, hogy a sok jelentkező miatt türelemmel kell lennetek. Fontos ugyanakkor aláhúzni, hogy szinte kivétel nélkül mindenkinek lehetőséget adunk, ám az egy hét, egy zenekar elvéhez ragaszkodunk, és mint írtam többször is, ennek épp a riportos, emberszagú közelség a lényege, nem a darálós, agyatlan „Ctrl+C, Ctrl+V” hentesmunka. Csüggedni tehát még csak véletlenül sem szabad, annál inkább követni, figyelni és jó zenéket hallgatni tehetséges magyar zenekaroktól. Nagyon nagy köszi nektek! Senkit sem hagyunk el, még csak véletlenül sem!
