Hogy mekkora sztár Robbie Williams, remekül jelzi, hogy miután magángépével leszállt Ferihegyen, állítólag egyből fordult is volna vissza lemondva szigetes koncertjét. Az ok egyszerű: az RTL Klub forgatócsoporttal várta a reptéren, holott ő kikötötte, nem készülhet róla felvétel. A Blikk szerint az operatőr látványától a popcsillag annyira kiakadt, hogy a műsor lefújásával fenyegetőzött. Gerendai Károly főszervező a Class FM hétfő reggeli adásában mindehhez hozzátette, az énekes a Széchenyi téri Four Seasons Hotelből helikopterrel szeretett volna eljutni a koncert helyszínére. Amivel két probléma volt csak: nem lehet hol felszállni, és nem lehet hová leszállni.
Ezek az érvek végül meggyőzték az előadót, így maradt a földön. Nem úgy a gázsija, amely – szintén a fesztivál főszervezőjének tájékoztatása szerint – 100 millió és 500 millió forint között mozog. Ami a rendezvény történetének egyik vagy talán a legnagyobb fellépti díja. És tekintve, kik játszottak már eddig itt, ez a tény gúnyos mosolyt is csalhat sokak arcára.
Persze Robbie Williams igazi popsztár, aki egyaránt megmozgatja a huszonéves, csontra beállt holland, magyar, amerikai vagy ausztrál fiatalokat, a viháncoló celebritásokat és a középkorú magyar házaspárokat. A HÉV-en a Sziget felé tartva a közönség ez utóbbi tagjai között utaztam. Beszélgetésükből egyértelművé vált, soha az életben nem tennék be a lábukat a fesztiválra, mert hangos, büdös, poros, tömeg van és a többi, ám Robbie Williams kedvéért elviselik mindezt. És a szervezők szempontjából ez a legfontosabb. Össze is jött a hatalmas tömeg. A Nagyszínpad előtti átalakított, vagyis megnövelt terület zsúfolásig megtelt, egyes helyeken mozdulni sem lehetett.
A meglepően pontosan – sőt a programban feltüntetett időpontnál pár perccel korábban – indult műsor már az első két számmal jelezte, minden csupán a szórakoztatásért van. És ezzel nem is lehet bajunk, hiszen a fesztiválra ezért jönnek az emberek. A Let Me Entertain You és a Rock DJ alatt azonban az is világossá vált, ez a szórakozás előre megtervezett. Robbie Williams minden mozdulata a legapróbb fintorig bezárólag egy precízen felépített koreográfia része volt, a show és benne a szupersztár patikamérlegen lemérve és kiporciózva jutott el a közönséghez.
Még ez sem olyan bosszantó, hiszen a legnagyobb popsztárok manapság már nem engedhetik meg maguknak a spontaneitás luxusát. A műanyag minden fronton átvette a hatalmat, a kiszámíthatóság ebben a közegben erény. Ha valakinek ez nem tetszik, hallgasson free jazzt vagy mathcore-t. A baj ott kezdődik, ha egy előadó reflektálni próbál a produkció konzerv jellegére. Robbie Williams pedig éppen ezt csinálta. Ironikusra vette a figurát. Mintha ő már kinevethetné a zeneipart. Bemutatkozott a harmincon aluliaknak, elmesélve, hogy ő egy popsztár, aki korábban egy fiúbandában énekelt (Take That), majd otthagyta őket, elvonóra került, meghízott, újra drogozni kezdett és így tovább.
Felolvasott egy nem hivatalos, róla szóló életrajzi könyvből, szemétnek titulálva azt, beszélgetett a közönséggel, mások (Oasis, Queen) slágereit énekelte, bohóckodott, rohangált és grimaszolt. De mindezt a fent leírt pontossággal és megtervezettséggel. És nincs rosszabb a kiszámítható iróniánál.
Az egészből így annyi maradt, hogy Robbie Williams eljátszotta Robbie Williamst, aki saját maga szerint egy hatalmas popcsillag, a valóságban azonban csupán egy megfáradt, ötlettelen előadó, aki ironizálva igyekszik feleleveníteni egykori fénykorát.
De ne legyünk teljesen igazságtalanok, a dalai a mai napig megállják a helyüket. Az Angels, a Supreme vagy a Come Undone mindenhol megmozgatják a közönséget. És ha mindezeket pózok nélkül, egyszerűen, őszintén adná elő, ki tudja, talán nagy előadóvá is válhatna. Így megmaradt egy rosszul sikerült paródiának másfél órányi slágerrel. Persze amíg ez a közönségét nem zavarja, addig nincs értelme változtatni.
