Himnusz Európához és annak sokszínű kultúrájához. Kaviár az elitközönség számára. Meditáció művészetről és emberiségről. Ilyen és ehhez hasonló szavakkal zengenek dicshimnuszokat pénteki világpremierje óta a külföldi filmszakmai lapok Alekszandr Szokurov Frankofónia című filmjéről.
Az orosz rendező 2011-ben Arany Oroszlánt nyert Faust című alkotásával, s most annak ellenére tért vissza a velencei versenyprogramba, hogy korábban állítólag már garantált meghívója volt a cannes-i versenybe is.
A Frankofóniát Szokurov francia pénzből készítette, s a kritikusok szerint mostani alkotása közönségbarátabb, mondanivalója pedig aktuálisabb, mint előző nyertes darabjának.
A film a második világháborúban játszódik, s a német megszállás alatti Franciaországban mesél a Louvre-ról s arról, hogy M. Jacques Jaujard múzeumigazgató miképp igyekezett megóvni a világ egyik legfontosabb múzeumának felbecsülhetetlen értékű kincseit a nácik műkincsharácsolásától.
Ebben a közegben találkozik Franziskus Wolff-Metternichhel, akit Hitler azzal bízott meg, hogy konfiskálja a francia műkincseket. A két férfit ellentétes célok vezérlik, de közös bennük a művészetek iránti szenvedélyük.
Szokurov a Louvre-ban forgatott, egymás után vonultatja fel a múzeum szemkápráztató kincseit, s hirdeti filmjével, hogy a kultúrának mindenek felett álló értéknek kell lennie egy ország számára. Ez a gondolat különösképpen értékelődik fel akkor, amikor az Iszlám Állam nap mint nap pusztítja a közel-keleti kultúrkincseket.
A Frankofónia nem egyetlen hosszú jelenetből álló film, mint a rendező a szentpétervári Ermitázsban forgatott Orosz bárka című alkotása. Ebbe archív felvételek is kerültek a háborús híradókból. Szukorov eközben meglehetős játékossággal tekint a diktatórikus berendezkedésekre. Másoké mellett Bruno Delbonnel operatőri munkáját is kiemelik a kritikák.
A Frankofónia mellett dicsérte a szakma az amerikai Cary Fukunaga Beasts of No Nation és a szintén amerikai Charlie Kaufman Anomalisa című moziját. Előbbi a nagy sikerű tévésorozat, A törvény nevében kiötlőjének játékfilmje. Fukunaga most Uzodinma Iweala nagy sikerű nemzetközi bestsellerét vitte vászonra, és egy meg nem nevezett afrikai ország gyerekkatonájáról mesél, a főszerepben Idris Elbával, akinek ihletett alakítását sokan díjesélyesnek látják.
Charlie Kaufman a kortárs Hollywood egyik legkülönlegesebb látásmódú rendezője, aki elsősorban kivételes forgatókönyvei révén vált kultszerzővé. Az Oscar-díjjal is elismert író ezúttal rendezte is új, Anomalisa című történetét, amelynek egyedi, kizárólag stop-trükkel animált bábokkal elmesélt világát emelik ki a kritikusok. Kaufman első animációs filmrendezése közösségi kampánnyal indult, nem véletlen, hogy a film stáblistáján mintegy 1070 személynek (!) mondanak köszönetet az alkotók.
Kaufman animációja is a játékfilmes versenyprogramban kapott helyet, csakúgy, mint A király beszéde ünnepelt rendezőjének, Tom Hoopernek a legújabb filmje. Hooper A dán lány című alkotása szintén regényadaptáció, és az egyik első dokumentált nem átalakító műtéten átesett férfi, Lili Elbe életéről és szerelméről szól.
A Stephen Hawking megformálásáért idén Oscar-díjat nyert Eddie Redmayne újra ihletett alakítást nyújt, s bár a film megosztja a kritikusokat, a színészi teljesítményt sokan ismét Oscar-esélyesnek emlegetik. Két egymást követő évben utoljára Tom Hanks volt képes elnyerni színészként az Amerikai Filmakadémia áhított elismerését a kilencvenes években.
Ami a folytatást illeti: ma este lesz a világpremierje a fesztiválpalotában Amos Gitai Rabin The Last Day című filmjének. Az izraeli alkotás az egykori miniszterelnök, Yitzhak Rabin utolsó napjáról és meggyilkolásáról szól. Ha csak a témán múlik, a velencei esélyek könnyen megváltozhatnak holnapra.
