Az eddig alig kutatott levéltári anyagok – családi visszaemlékezések, levelezések, fotográfiák, korabeli sajtómegjelenések – segítségével összeállított monográfiát olvasva egy keménykezű, nagy teherbírású üzletember alakja rajzolódik ki, akit minden pillanatban a családi értékek és hagyományok tisztelete vezetett, aki nemcsak beosztottjait, de családját is szorosan fogta.Buday-Goldberger Leó „kitűnt a többi üzletember közül, nagyon művelt volt, hiszen a többiek csak a gyárukkal foglalkoztak, nem a kultúrával”. Nem csupán előfizetője volt a Nyugatnak, de a kiadó igazgatósági tanácsának tagja is volt, és támogatta a Magyar Nemzetet is. Számos mecénási feladatot vállalt magára: munkásainak lakásokat épített, tüdőgondozót hozott létre, különféle zsidó szervezeteket, segélyegyleteket támogatott, sportegyesületet is alapított.Karrierje mellett mégis sokkal érdekesebb közéleti szerepvállalása. A magyar nemzet iránti elkötelezett, konzervatív és jobboldali értékeket valló Goldberger sarj számára elengedhetetlen volt, hogy a gazdasági életben betöltött szerepe mellett politikai megbecsülést is szerezzen.Egyre feljebb jutott a társadalmi ranglétrán: felsőházi parlamenti képviselő volt, személyes jó viszonyt ápolt Horthy Miklóssal és családjával. Horthy 1922-ben kormányfőtanácsossá nevezte ki, 1934-ben magas állami kitüntetést is kapott.Meglehetősen kiterjedt kapcsolati tőkével bírt, sorsának legnagyobb tragédiája volt ez. Lojális volt a jobboldali-konzervatív kormányokhoz, a zsidótörvények egy ideig nem vonatkoztak rá.1944. március elején már tudta, néhány héttel később a németek megszállják Magyarországot, és ő maga szerepel a Gestapo által begyűjtendők listáján. Lehetősége, ideje is lett volna még rá, hogy maga mögött hagyja az országot és mentse családját. Ahogy tette 1919 tavaszán, amikor Svájcba menekült, üzleteit onnan irányította, s csak 1920-ban tért haza.Goldberger azonban a végsőkig hitt a Horthy-rendszerben, az asszimilációban, hitte, hogy keresztény arisztokrata barátai segítenek rajta és családján, ha erre szükség volna. Hiába reménykedett. Mindig hangoztatta: a halál nem program. Egyszer mégis megtört. Mikor tudatosult benne, hogy hazáját kell elhagyni, méreggel akart véget vetni az életének, „hogy még magyar területen halhasson meg és magyar földre tegyék ki holttestét”.Fogolytársa mentette meg, de Goldberger ezután sem fogadta el sorsát, Mauthausen 65354-es számú foglyaként is arisztokrataként viselkedett, a lágerben is üzletember volt, sokakat meg tudott ígéretekkel vásárolni az életben maradásért.Végül teste nem bírta tovább a küzdelmet, betegség gyűrte maga alá, a tábor felszabadulásának napján, 67 évesen halt meg. Gyárát államosították, 1990-ben több mint kétszáz év után szűnt meg.Guba Ildikó könyve jóval túlmutat Goldberger életútján, a harmincas-negyvenes évek Magyarországáról is hiteles képet fest. Tanulságos olvasmány.(Guba Ildikó: „A halál nem program„,Buday-Goldberger Leó élete. Óbudai Múzeum. 2014. 145 oldal)
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
