Náci Rómeó, francia Júlia

Suite Francaise: rekviem egy megdöbbentő regényért és írójáért – kissé túlburjánzó romantikával megspékelve.

Irene Némirovskyé az auschwitzi krónikák egyik legmegdöbbentőbb története, aki 1942-ben halt meg a koncentrációs táborban. A kijevi születésű, de Franciaországban élő hölgy a húszas évek végétől írással foglalkozott, legnagyobb műve pedig az a Suite Francaise volt, amely a nácik francia megszállását első kézből örökítette meg.

Némirovsky két regényt írt folyamatában az 1940–41 közötti időszakról, és a megdöbbentő benne a személyes érintettség, valamint a történések közvetlen átélése. Az írónő nem ért története végére, regénye befejezetlen maradt, miután tífuszban meghalt az auschwitzi koncentrációs táborban.

A regény évtizedekig egy kofferban porosodott, amelyet a pusztulástól megmenekült lányai őriztek meg. Amikor 2004-ben első alkalommal megjelent nyomtatásban, azonnal klasszikussá vált, és az év irodalmi szenzációjának számított. Mindez a hihetetlen történet predesztinálta a Suite Francaise-t a filmvászonra.

A hercegnő című kosztümös mozival történelmi keretek között már bizonyító Saul Dibb mindenekelőtt egy nagyon körültekintő filmadaptációt készített, minden pillanatban úgy bánik a munkával, mint a hímes tojással. Előzékenységében viszont túlbabusgatta a gyereket, amelynek következtében a szikár történelmi tények szemrevételezését megelőzi a románc.

Valószínűleg ugyanakkor ez is lehetett a cél, így a Suite Francaise a legkevésbé sem „csak egy újabb” háborús film, sokkal inkább egy „Rómeó és Júlia”-történet második világháborús díszletben való profi és akkurátus feldolgozása. A sztori gyújtópontjában ugyanis egy náci tiszt és egy francia lány szerelmének konfliktusa áll.

Mindezt olyan remek színészek interpretálásában, mint a háromszoros Oscar-jelölt Michelle Williams és Matthias Schoenaerts. Különösen utóbbi remekel a Suite Francaise-ban, szinte tapintható az az igyekezet, ahogy a színész karaktere morális dilemmáját próbálja minél átélhetőbbé tenni. Érthető, hogy Schoenaerts húzódozott a szereptől, a náci tiszt eljátszását morális kérdésnek tekintette, s a férfi és a nő kapcsolatában fellelhető humánum bemutatása ilyen tekintetben külön kihívás volt számára.

De nemcsak a két főszereplő príma, alapvetően mindenki nagyon jól statisztál a film sikeréhez. Erős is a karakterszínész-felhozatal, olyan remek brit és amerikai színészek dobták be magukat a film kedvéért, mint Margot Robbie, Ruth Wilson vagy Kristin Scott Thomas – utóbbi a lány anyósát alakítja.

A Suite Francaise – amely egy zenedarab is egyben, és hangsúlyos szerepe van a történetben – zsebkendőszaggató romantikus történet, Némirovsky tán nem ilyennek szánta, de a tiszteletadásba ennyi érzelmesség még belecsúszhat. Főleg, ha a néző ezt aligha fogja bánni.

(Suit Francaise – színes, feliratos, angol-francia-kanadai-belga háborús filmdráma, 107 perc, 2015. Rendező Saul Dibb.)