Van úgy, hogy a srác hiába tanulta már meg az első 4 akkordot a nyári táborban kölcsönkért lestrapált gitáron, egy új, kezdő hangszerért – amit 3 forintos órabérért ragasztott össze 4 pakisztáni kisfiú, „hsználati utmutat” alapján – nem tud 80 ezer forintot leszurkolni. Ilyenkor aztán három út marad. Vagy chipszabáló antiszociális informatikus lesz a lelkem, és csak szemernyi esélye marad arra, hogy némi önbizalmat szerezzen a lányok előtt gitárral a kezében, kicsit jobb sansszal az Ebay-n vagy a Vaterán vesz egy használt gityót 25 ezerért – amivel jobb esetben nem verik át, netán, és erre van a legkisebb esély, kifúrja magának a csodabogársághoz vezető lukat egy répában, egy sörösdobozban, egy papírlapon vagy egy benzineskannában.
Az alábbiakban olyan hangszereket mutatunk be, amelyek legfőbb összetevője a lángész, de eláruljuk, azért maguktól ezek sem szólalnak meg, kemény munka van abban, hogy produkció legyen az elvetemültségből.
A cikk egyik ihletője volt. E sorok szerzője maga is rendelkezik apróra mozsárolt tömjénszemekkel töltött sörösdobozzal, aminek a szája egy kis kocka celluxszal van leragasztva. Igen, sajnos kell egy gitáros mellénk, illetve némi éneklési hajlandóság, hogy harmadik „szólamként” érvényesülhessen a shakerként ismert effekthangszer, de a sosem múló népszerűségű tinibandázásnak azért ez mindig alapvető kelléke lesz. Szerencsére megtaláltuk az elkészítési és használati módját a YouTube-on, nem is titkoljuk tovább a tudást! Angoltudást nem igényel, ritmusérzéket viszont igen, és lessük el egyéb felvételekből a helyes rázási technikát!
Na, ezzel lehet a legnagyobbat égni, ha az embernek nincs ritmusérzéke, valamint nem gyakorolja agyon magát – de az eredmény nem marad el; dől a lé! Ezt a „hangszert” talán a leginkább gyakorlásigényes megszólaltatni, mert nem elég a technikai tudás, a zenei érzék, de ez a videóból úgyis kiderül... Szóval maradunk az ütőhangszereknél, Rómába repülünk, ahol Dario Rossi dobos pakolta ki valószínűleg az előző lomtalanítás valamennyi értékes fém- és műanyaghulladékát a Piazza del Popolón, leült elé, és kifejezetten élvezetes produkcióval rukkolt elő. Elképesztő, mi minden nincs az utcakövi dobszettben! Sok hasonló videót lehet látni a neten, de mind közül Dario performansza a leginkább lebilincselő. 21 perces koppenhágai videóját is szívből ajánljuk!
...merthogy az utcai csörömpölésből még akár meg is lehet élni, ha valaki jól csinálja, de örömforrásnak minimum megteszi. Az MNO utcazenészriportjában is bemutattuk a mostanság leginkább a Lánchíd pesti hídfőjénél, a korzó végén ücsörgő vibrafonművészt, aki a Zeneakadémián végzett, 30 éve játszik az utcán, de 80-100 átiratából csak a legjobb 15-öt játssza a járókelők nagy örömére. Már sok évvel ezelőtt volt, hogy először láttam, most is megállok előtte egy kicsit, ha van nálam, be is dobok, mert minőségi szórakoztatást okoz, lenyűgöz! A befőttesüveg és bele a víz szinte ingyen van, otthon a konyhában lehet gyakorolni, ha nem zavarjuk vele a szomszédot.
Kőkemény. Valahogy nem tartom viccesnek, ha ember játszik az étellel, de mivel ez megugorja a művészet szintjét, ez így más tészta. Pontosabban répa. Az alábbiakban furulyát faragunk egy kibelezett répából. Kicsit talán túl is van bonyolítva, de ha mindent betartunk, ami a képeken látszik, illetve tört magyarsággal feliratozva is olvasható, akkor elvileg egy használható répafurulyát kapunk. Az ötödik hangszer ennek lesz az emelt szintje, ezért is érdemes belenézni, hogy készül el és szólal meg.
Ha a répafurulya kőkemény volt, a répaklarinét atomdurva. Konstruktőre az ausztrál zeneszerző, zenei rendező, hangszerkészítő és muzsikus, Linsey Pollak a nagyközönség előtt fúr ki egy klarinétot. Annyi benne a csalás, hogy azért egy rendes klarinétfúvóka kell hozzá, anélkül azért nem fog így megszólalni. Bár próbálkozhatunk a furulya „saját fúvókás” módszerével (lásd a 9. hangszer). Ez volt a másik hangszer, ami inspirálta az összeállítást.
Valamilyen kiselejtezett kerti öntözőberendezésből állhat az a Commodore-64 effekthangszernek is kiváló kontrabasszus-klarinét (annak idején biztos nem így készült a játékok aláfestőzenéje...), amit szintén Linsey Pollak eszkábált össze. Extrából még előszed mellé egy porolóból fúrt egyéb fúvóshangszert is, de erről nem tudunk meg többet a videóból. Íme:
Az alábbi videó alapján gyanítjuk, bendzsót nem csak a hagyományos úton lehet készíteni, hanem – egy klasszikust https://www.youtube.com/watch?v=dIkCphc-0AU idézve – „asszem mindenféleképpen”. Valószínűsíthető, hogy bármilyen eltört bundos-pengetős hangszer nyaka jó hozzá, és bármilyen, homogén anyagú fröccsöntött vagy fém, tán még fa anyagú doboz is. Az alábbi illető a vegyi hulladékban turkált, amikor ezt az olajos ibriket kibányászta, felhúzott rá néhány bendzsóhúrt, akkurátusan behangolta, a végeredmény pedig itt szól alább.
Ki ne szórakozott volna kisgyerekkorában a nagyival tollasozva azzal, hogy a kezében lévő ütő tulajdonképpen egy gitár? Az alábbi hangszer készítőjében bennemaradhattak ezek az emlékek: egy teniszütőből ráadásul a hangszer készítésének teljes folyamatát végigkísérhetjük, csodálkoznánk, ha ennyire egyszerű volna, de hirtelen most nem tudunk sehonnan előbányászni egy szemétdombra vágyó teniszütőt, hogy leellenőrizzük. Filléres megoldás látványos, illetve „hallványos” eredménnyel. Gyakorlásigényes ez is, és a másik bendzsó is.
Vissza a fúvósokhoz! Kojama Dzsundzsi Linsey Pollak hangszereinél is hozzáférhetőbbel próbálkozik, hisz a fúvókát szintén elő lehet állítani zöldségből. Kojama előadása egyébként azért is tanulságos, mert látszik rajta, hogy még csak nemrég találta ki a dolgot, a gyakorlás oroszlánrésze még előtte van.
Kojamában – és ez már akkor bizonyító erejű videó – túlteng a műszaki érzék és a természet felé irányuló kíváncsiság, a zenei tehetségtelenség ellenére, ami a többek között répából összeállított pánsípjából is látszik, illetve hallatszik. Vájt fülűek ne hallgassák meg a tizedik hangszer megszólaltatását (a répa van annyira olcsó, hogy még pár hosszban megfaragják, amíg megfelelő hangmagasságút nem kapnak...), csak ameddig tényleg vicces, addig evickéljenek el! Jó szórakozást!
Lehet még a lufival is szórakozni, leeresztett és felfújt állapotban is elég jó hangok jönnek ki a segítségével, amiben általános iskolás koráig bizonyára mindenki sokat is vicceskedett. És azért elgondolkodtatja az embert, milyen önfeledt játékoskodás vezetett addig is, amíg a ma ismert hangszereink kialakultak – hisz az biztos, hogy mindegyik valahogy így született meg.
