Egyszemélyes jelenetek lévén a szövegekben a képeken szereplők szólalnak meg, illetve az ő életük elevenedik meg a pár percben. Rippl-Rónai festménye éppen Milánóban vendégeskedik, így a Kalitkás nőhöz készült, Kirepül című szöveget természetesen a háromméteres fotó előtt adta elő Pálfi Kata. Karafiáth Orsolya frusztrált, önkényes nagymamák által megnyomorított, kalickába zárt női sorsot rajzol meg. A történet fanyar humorból nemes egyszerűséggel vált át szomorú tragédiába. „Ácsi! Ilyen szelídnek ábrázolt minket Gulácsy!”
Spiró György is a humoros utat választotta. Gulácsy Lajos éteri-szűz Beatricéje (Péter Kata) nála inkább egy esendő, harsány leányzó, aki nehezen vándorol a Menny-Purgatórium-Pokol állványzatán.
Vannak írók, akik olyan képet választottak, ahol narrátor tudja csak elbeszélni a történéseket.
Szabó Ákos Konyhájához Cserna-Szabó András talált ki háttéréletet, egy férfi (Őze Áron) apja halálának napjára emlékezik, a fasírt és a görögdinnye hívta elő a fájó emléket. A személyes történetben azonban jelen van egy sötét történelmi korszak lenyomata is. Berg Judit magát a kiválasztott fotósorozat készítőjét, Haris Jánost tette meg hősének. Kovács Lehel az egy nap alatt felvett fényképsorozat születési körülményeit osztja meg a nézőkkel.
Jordán Tamás játéka most is szuggesztív: egy talponállót támasztva Shylockként – Mednyánszky László festményéhez Barnás Ferenc írt szöveget – kritizálja a kukkoló közönséget, hisz, ahogy ő, mi is megérjük a pénzünket. Ő az egyetlen, aki a szöveg adta lehetőségeken túl keresi a kontaktust a közönséggel, szerepéből kibújva a főpróba egy humoros anekdotáját is megosztja.
