A játék bizonyos elemeiből következően szinte kizárt a véletlen félresiklás. Ez viszont fontos kérdést vet föl: minek szándékoltan a gegek, a tréfacsinálás irányába elvinni a Lear királyt? Törvényszerű ennek nyomán, hogy a tragédiának nyoma vész, üresen konganak Edgar egyébként felemelő szavai a zárójelenetben: „E súlyos időknek meg kell felelnünk: ne illem vezessen, csakis a lelkünk. Ki legtovább élt, szenvedett sokat: nekünk a sors ennyit nem tartogat.” Hogy érdemes-e kiiktatni egy tragédiából a tragikus elemek többségét, arról nem győz meg a rendezés.
(William Shakespeare: Lear király. Radnóti Színház. Rendező: Alföldi Róbert.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!