NOW Books & Music: Kiadó gerillalendületből

Gerillakiadó közösségi finanszírozásból? Igen. A Now Books & Music pont erre tesz egy próbát.

„Eleged van a hatalmas, lelketlen boltokból, a tömegtermelésből és tömegfogyasztásból? Akkor minket keresel!”

Ezzel a mottóval indított közösségi kampányt alkotói tevékenységének támogatására a most elstartolt NOW Books & Music. A kiadó ars poeticája szerint olyan független magyarországi műhely kíván lenni, amely a kortárs underground irodalom és zene tehetségeire fókuszál.

Mint programindítójukban írták, céljuk a kortárs kultúra kiemelkedő darabjainak bemutatása, az írók, a zenészek és a független boltok támogatása.

„A NOW Books & Music nemcsak a többi kiadótól független, hanem a nagy bolthálózatoktól is, amik akkora haszonkulccsal dolgoznak, hogy a végére nem marad semmi annak, aki a legtöbbet tette egy mű megszületéséért: magának a művésznek.”

A kiadó egyfajta gerillaakció, amely mögött egy ambiciózus fiatal lány áll. Décsy Eszter, aki maga is ír és többek között a Nowmagazin.hu kulturális hírportál főszerkesztője. Ha pedig gerillaakció, őt magát is kifaggattuk arról, hogy kezdeményezésével mekkora szélmalomharcot is kell vívnia a hipszterek és geekek Mekkájaként is emlegetett budapesti kultúrközegben.

– Honnan jött az ötlet, hogy amolyan közös, zenei-irodalmi kiadót csinálj?
– Szeretek jó zenéket hallgatni és olvasni, emellett alapból kiadói végzettségem van. Ebből adódóan sikerült belelátnom, hogy hogyan mennek a dolgok Magyarországon mind a zenei, mind az irodalmi művek kiadása terén, és nagyon nem tetszik az irányvonal. Így egy reggel felkeltem, és egy kávé mellett gyorsan felvázoltam a jegyzetfüzetembe, hogy mit is kellene ez ügyben tennem.

– No, és mi az, ami nem tetszik?
– A kiadók alapvetően tisztességgel állnak ugyan a zenészekhez meg az írókhoz, költőkhöz, de az eladott művekből mégis mindig utóbbiak kapják a legkevesebbet. Közben meg megy a verseny, hogy a kiadók beverekedjék magukat a nagy terjesztőláncok kínálatába, ez pedig sajnos sok esetben a minőség rovására megy.

– Te min változtatnál?
– Nekem nem célom, hogy az előbb említett versenybe belépjek. Ennél fontosabbnak tartom, hogy – noha tudom, hogy már nem az 1800-as években élünk – a digitális kiadvány, produktum mellett szép, igényes és megfogható készterméket adjunk az olvasóknak, hallgatóknak. Illetve készül 5-10 számozott, egyedi darab, amit Dávid Barbara könyvkötőművész fog megálmodni az adott műre szabva.

– Bármennyire nem bírom ezt a manapság unásig elkoptatott kifejezést, de akkor vehetjük úgy, hogy ez amolyan kézműves kiadó lenne?
– Én sem szeretem ezt a meghatározást, de ha a tartalmát nézzük, igen.

– Mennyi idő alatt állt össze a kész koncepció?
– Lényegében néhány hónap alatt kikristályosodott minden.

– Miért döntöttél a közösségi finanszírozás mellett? (Az ötlet az Indiegogón fut.)
– Az induláshoz kell egy összeg, amiből megvalósítható az egész, és tudtam, hogy ugyan ma már szinte mindenki a közösségi finanszírozásra pörgött rá, ám ennek ellenére is ad neki annyi izgalmat, hogy lássuk, így miként indulhatna el egy ilyen dolog.

– Egyéb finanszírozáson gondolkodtál esetleg? Mondjuk egy szponzoron?
– Igen. Nem zárkózok el semmi elől, de ez természetesen attól is függ, ki lenne az, és milyen feltételekkel. Azt ugyanis nem szeretném, ha beleszólnának a művészeti koncepcióba. Nagy multicégek viszont nem nagyon jöhetnének szóba, mert nem igazán értek egyet az általuk képviselt filozófiával. Egyéb támogatót viszont szívesen vennénk.

– Hogyan jött ki, hogy tízezer fontra lenne szükség az induláshoz?
– Úgy kalkuláltunk, hogy három mű – zenei album vagy irodalmi alkotás – komplett elkészítése, kiadása nagyjából ennyibe kerülne.

– Mi van eddig a kalapban? Milyen művek kerülnének kiadásra?
– Eddig úgy néz ki, Csepregi Jánosnak egy verseskötete, illetve az Ördöggerinc fantázianéven futó zenei-irodalmi kezdeményezés.

– Mi történik, ha lejár a kampányotok az Indiegogón, és nem gyűlik össze a rávaló?
– Akkor jön a rögösebb út, de nem adom fel. Mindenképpen szeretném megcsinálni.

– Szerinted min múlhat a siker?
– Például a sajtón. Hogy mennyire megy híre a dolognak. Én például tulajdonképpen minden, a témában érintett sajtóorgánumot megkerestem az ötlettel, de eddig egyedül ti írtatok róla.

Aki ezek után kedvet kapott, hogy támogassa a kezdeményezést, itt megteheti. Mi csak szurkolni tudunk!