– Bármennyire nem bírom ezt a manapság unásig elkoptatott kifejezést, de akkor vehetjük úgy, hogy ez amolyan kézműves kiadó lenne?
– Én sem szeretem ezt a meghatározást, de ha a tartalmát nézzük, igen.
– Mennyi idő alatt állt össze a kész koncepció?
– Lényegében néhány hónap alatt kikristályosodott minden.
– Miért döntöttél a közösségi finanszírozás mellett? (Az ötlet az Indiegogón fut.)
– Az induláshoz kell egy összeg, amiből megvalósítható az egész, és tudtam, hogy ugyan ma már szinte mindenki a közösségi finanszírozásra pörgött rá, ám ennek ellenére is ad neki annyi izgalmat, hogy lássuk, így miként indulhatna el egy ilyen dolog.
– Egyéb finanszírozáson gondolkodtál esetleg? Mondjuk egy szponzoron?
– Igen. Nem zárkózok el semmi elől, de ez természetesen attól is függ, ki lenne az, és milyen feltételekkel. Azt ugyanis nem szeretném, ha beleszólnának a művészeti koncepcióba. Nagy multicégek viszont nem nagyon jöhetnének szóba, mert nem igazán értek egyet az általuk képviselt filozófiával. Egyéb támogatót viszont szívesen vennénk.
– Hogyan jött ki, hogy tízezer fontra lenne szükség az induláshoz?
– Úgy kalkuláltunk, hogy három mű – zenei album vagy irodalmi alkotás – komplett elkészítése, kiadása nagyjából ennyibe kerülne.
– Mi van eddig a kalapban? Milyen művek kerülnének kiadásra?
– Eddig úgy néz ki, Csepregi Jánosnak egy verseskötete, illetve az Ördöggerinc fantázianéven futó zenei-irodalmi kezdeményezés.
– Mi történik, ha lejár a kampányotok az Indiegogón, és nem gyűlik össze a rávaló?
– Akkor jön a rögösebb út, de nem adom fel. Mindenképpen szeretném megcsinálni.
– Szerinted min múlhat a siker?
– Például a sajtón. Hogy mennyire megy híre a dolognak. Én például tulajdonképpen minden, a témában érintett sajtóorgánumot megkerestem az ötlettel, de eddig egyedül ti írtatok róla.
