Petrivel kezdődött minden – árulta el Krulik Zoltán. – Még a hetvenes években találkoztunk egy művelődési ház színpadán, egy összművészeti rendezvényen. Nem sokkal korábban zenésítettem meg az 1974-es Körülírt zuhanás kötet Már csak című szonettjét. Nagyon tetszett neki, megdicsért, ami huszonéves zenészként nagy szó volt. Akkoriban sok fiatal muzsikus fejében ott kavargott a kortárs magyar költészet: Petri, Pilinszky, Weöres és sokan mások. A Makámmal azonban másfelé, a daloktól a hangszeres zene irányába indultam el. Felhagytam a versmegzenésítésekkel, csak az az egy szál megdicsért szonett maradt.
Húsz évet kellett várni, hogy visszatérjen a dalokhoz – fogalmazott a zenekarvezető. Kezdetben népdalokat dolgozott föl, majd saját szövegeket írt. Eleinte archaizáló stílusban, ám ez fokozatosan átváltott a mai kor nyelvezetére: a szövegek egy évtizedek óta a városban élő ember tapasztalatait fejezik ki. Ennek a folyamatnak a Robinzon Kruzo című Makám-lemez lett a betetőzése, amely szakított a zenekar hagyományaival, hiszen ízig-vérig urbánus album lett. – Ezt követte tavaly a Petri-lemez, amelynél úgy éreztem, az adósságomat törlesztem a költőnek.
– De Weöres Sándor a férfiléttel, az elmúlással foglalkozó szövegei is mindvégig bennem éltek. Van, ami készen kipattan az emberből, és van, ami évtizedekig szunnyad, mielőtt megszületne. Weöres szövegeit sokáig hordoztam magamban.
A Holdfényt vetettem az 1944-ben megjelent Medúza című kötetének záró ciklusa, „a dalok, epigrammák, ütempróbák, vázlatok, töredékek” alcímet viselő, 120 verset tartalmazó Rongyszőnyeg verseiből válogat. Korábban ebből a ciklusból a Kaláka és a Sebő együttes is több alkotást feldolgozott, és mivel nem akarta, hogy átfedés legyen, a már megzenésített versek tabunak számítottak – mondta Krulik Zoltán. De szerencsére a ciklus szinte kimeríthetetlenül gazdag. Weöres csapong, számtalan különféle hangulat, stílus, nyelvezet jelenik meg: a könnyed játékoktól a legmélyebb filozófiáig. Ezt a csapongást, a „rongyszőnyeg” jelleget igyekeztek megőrizni a lemezen.
– Az albumon a férfi- mellett megjelenik a női hang is, Korzenszky Klára énekesnő tolmácsolásában. A lemezbemutató koncerten Turek Miklós színművész segítségével megidézzük a költő alakját is, aki kívülről tekint majd saját dalaira. A műsort Bollók Csaba filmrendező vetítése teszi teljessé. Ő a tavalyi harmincéves jubileumi műsorunkban is elkápráztatott minket és a közönséget, reméljük, most is így lesz.
A hangfelvételt négy éve kezdték el. – Ketten vettük fel Korzenszky Klárával, minimalista módon dolgoztunk, egy szál gitár és egy zongora kíséretével. Ahogy újra és újra meghallgattam az elkészült anyagot, úgy kívántam még bele újabb hangulatokat, hatásokat, amelyek újabb hangszerek formájában jelentek meg. Mire minden összeállt, három évvel ezelőtt, a teljes felvétel megsemmisült. A számítógép, amelyen tároltuk, felmondta a szolgálatot. Nemrég azonban kiderült, hogy mégis megmenthető az anyag, egy szakembernek sikerült a dalok kilencven százalékát előcsalogatni. Ezek alapján néhány hónap alatt összeraktuk a lemezt.
A versdalok kapcsán Krulik Zoltán kifejtette, mindig a szövegek diktálják a stílust, a dallamot, azt, hogy miként áll hozzá az ember a dalokhoz. Weöres szövegeiből sugárzik a zeneiség, a játékosság, a könnyedség. Így nem is volt másra szükség, csak hagyni, hogy keresztülfolyjanak rajta a szövegek.
A feldolgozások kapcsán a hagyományokról faggattam Krulik Zoltánt: a Makám a ma oly divatos világzene egyik legfontosabb képviselője hazánkban, vajon ez a műfaj képes rá, hogy megőrizze a tradíciókat? Ugyanolyan fontos ragaszkodni a hagyományokhoz, mint elrugaszkodni azoktól – fogalmazott a zenész. – Meg kell alkotnunk a magunk zenéjét, szövegeit, a mai kor dalait. A világzene kifejezést Kodály használta a húszas-harmincas években a klasszikus zenére. Méghozzá abban az értelemben, hogy egy mű ne csak német, olasz vagy francia jegyeket viseljen magán, a különféle ízek egyszerre jelenjenek meg benne. Én is valahogy így gondolkodom a zenéről.
