Pártállami örökség vagy káeurópai jellegzetesség, egyre megy: mára közhelyszámba menő megállapítás, hogy országunkban a múlt totális feldolgozását elszalasztották, elhalasztották. A kíváncsiság, a tisztánlátás vágya azonban sok esetben legyűri az elutasítást, amelyet a fájdalommal való szembesülés lehetősége kínál, így a csontvázak – az egykori baráti és családi közösségek emlékeit megrontó titkok – folyamatosan potyognak kifelé a szekrényekből –, illetve az Állambiztonsági Szolgálatok Központi Levéltárából.
A hazai kulturális élet két ismert alakja, a filmes és médiaművész Forgács Péter és testvére, Forgách András író tavaly szembesült azzal, hogy szüleik III/1-es állambiztonsági ügynökök, beszervezett kémek és besúgók voltak. Mindkét alkotó egy napon, a maguk művészi eszközeivel tárta nyilvánosság elé a történetet. Forgács Péter a Capa Központ kedden megnyílt kiállításának egyik terebélyes installációjában, Forgách András pedig az aznap megjelent Élő kötet nem marad című könyvében tesz kísérletet arra, hogy „feldolgozzák a feldolgozhatatlant”. Munkáikban az 1975 és 1986 között ügynökként tevékenykedő anya, Avi-Shaul Bruria alakja kap központi szerepet, mivel édesapjuk, Forgách Marcell aktái nyomtalanul eltűntek a levéltárból. Az ügyosztály számára idegállapota miatt időközben használhatatlanná vált „Pápai” helyét az önkéntesen jelentkező „Pápainé” vette át.
Forgács Péter Pápainé és fiai című munkája egy „időszőnyegen” mutatja be a művészcsalád mindennapjait az édesanya párhuzamos életének időszakában. A falon hét rétegben, mozaikszerűen elrendezett installációban a művész fotóarchívumán és naplóbejegyzésein, Pápainé jelentésein és tartótisztjeinek értékelésein keresztül enged betekintést a família privát szférájába és a kádári kor hétköznapjaiba, miközben a családi és művészi képek százainak látszólagos rendezetlenségében a nyolcvanas évek művész-értelmiségi miliője is felsejlik. Feltűnik például a Halász Péter-féle lakásszínház, Haraszti Miklós újságíró (későbbi politikus), a szintén besúgó Bódy Gábor filmrendező, Méhes Marietta énekes, színművész és Petri György költő is, akit az itt látható dokumentumok tanúsága szerint Pápainé közreműködésével figyelhetett meg az állambiztonság. Dósa József főhadnagy jelentései a férje ápolásában egyre kimerültebb asszony hangulatára, fizikai és mentális állapotára is részletesen kitérnek, de beszámolnak nevelési kudarcáról is: Bruria arról panaszkodott tartótisztjének, hogy gyermekei a marxista-leninista szellem útjáról letévedve más eszmék bűvkörébe kerültek.
Forgács önmagát és családjának tagjait is következetesen a Pápai vezetéknévvel illeti munkájában, ezzel elidegenítve, ugyanakkor személyessé téve a szülők kettős életét.
A szövegek között olvasható Esterházy Péter 2002-es Javított kiadásának részlete is, amelyet a szerző Harmonia Caelestis című családregénye után írt meg, miután édesapjáról kiderült besúgó múltja. Az oldalpárhoz, amelyen Esterházy a szembesüléssel járó fájdalom mélységeit járja körül, Forgács rövid jegyzetet is illesztett: „Minden »apám« szó behelyettesítendő az »anyám« szóra”. Esterházy esetére egyébként kísértetiesen emlékeztet, hogy 2007-ben Forgách Andrásnak is megjelent egy monumentális műve, a 650 oldalas Zehuze című anyaregény. Értelemszerűen abban még nem tárgyalhatta, hogy héberül tökéletesen beszélő, a negyvenes évek palesztinai–izraeli függetlenségi mozgalmában is részt vett édesanyja meggyőződéses kommunistaként később a cionista állam belügyei és saját itthoni környezete ellen is kémkedett. (Forgách András és kiadója, a Jelenkor az új könyv keddi megjelenésig szigorú titokban tartotta a művet.)
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ eredetileg Forgács Pétert kérte fel a tárlatra, aki közös gondolatiságra hivatkozva maga mellé kérte Esterházy Marcellt és Gerhes Gábort is. A Jelentés című kiállítás az ő hármasuk legfrissebb, javarészt szöveg alapú képzőművészeti alkotásait mutatja be és többek között a hatalmi nyelvhasználat, a hatalom és az egyén viszonya, a propaganda, a hazugság, a felülről meghatározott kánonok kérdéseit állítják a középpontba.
