„Psota Irén halálával elvesztettük az ország egyik legnagyobb színészét, elment vele az életem egy része”
– mondta Törőcsik Mari, a nemzet színésze.
Törőcsik Mari felidézte, hogy mielőtt megismerte Psota Irént, azelőtt látta már színpadon: már maga is színésznő volt, amikor a Városi Színházban egy elegáns esztrádműsorban látta. „Egyszer csak befutott a színpadra Psota Irén egy csodálatos, hófehér organzaruhában, amelynek térdig érő, bő szoknyája volt, elkezdett énekelni valami hihetetlenül vidám dolgot, és én egyszer csak elkezdtem sírni. Attól a tehetségtől, ami áradt felém.”
„Nagyon gyakran beszéltünk telefonon, és össze is jártunk, nagyon-nagyon szerettük egymást” – hangsúlyozta, hozzátéve: bár tudta, hogy Psota Irén beteg, mégis váratlanul érte a halála, úgy szakadt rá az elvesztése.
„Psota Irén minden szempontból különleges tehetség volt: mint ember, mint színésznő és mint társ. Olyan egyéniség volt, akit nem lehet máshoz hasonlítani”
– emlékezett a Kossuth-díjas filmrendező. Mint fogalmazott, nagyon szeretett Psota Irénnel dolgozni, mert mindent el tudott játszani, mindent megérzett és megértett.
Felidézte, hogy Psota Irén gyakran fordult hozzá tanácsért. „Minden színész azt adja vissza, ami benne van. Psota Irén a tehetséget, a becsületet, a tisztességet, az álmokat – fogalmazott Makk Károly. – Psota Irén benne van a világ színészetének aranykönyvében. Halálával akkora művész távozott, hogy a veszteséget csak később lehet felmérni.”
Makk Károly filmjei közül Psota Irén szerepelt többek között a Ház a sziklák alatt, Az utolsó előtti ember, Mit csinált feleséged 3-tól 5-ig?, Egy erkölcsös éjszaka, A bolond lány, valamint Az utolsó kézirat című alkotásban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!