Ha azzal kezdem, hogy életemben nem láttam még ennyire unatkozni Harsányi Leventét, akkor ezzel már mindent el is mondtam. A műsorvezető finoman szólva sem bújt ki a bőréből A Dal 2016-os évadának döntőjében szombat este a Duna Televízión, még akkor sem, amikor kihirdették a győztest. Azért fontos ez, mert Harsányi az egyetlen olyan figura széles e földkerekségen, aki még egy lottósorsolást is képes révületben levezetni, és akkor már ezzel is elmondtam mindent.
De én megértem Harsányi Leventét! Fejszámoló művésznek kellene lennem, hogy megszámoljam, hányszor kellett végighallgatnia a verseny dalait. Éppen ez a legnagyobb buktatója az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatójának: hogy minden adásában ugyanaz a műsor. Szóval ember legyen a talpán, aki nem unja meg a végére, nemhogy a rossz dalokat, de még a jobbakat is. Tatár Csillával nem ez történt, úgy tűnt, ő még egy-két adást csípőből le tudna nyomni.
Mindenesetre most már van győztes is, Freddie-nek hívják, a dal címe pedig, amellyel Magyarországot fogja képviselni Stockholmban: Pioneer. Többen felvetették, hogy a szám tulajdonképpen egy Imagine Dragons-produkció, de ez legyen a legkisebb baj, úgysem tudjuk, mi az az Imagine Dragons. Freddie győzelme nem meglepetés, a műsor egésze alatt érezni lehetett a közönség kiemelt figyelmét, amikor ő állt a színpadon, amikor szóba került, vagy amikor nem történt semmi, még akkor is.
No de hogy miként is jutottunk a döntőben idáig. Hát úgy, hogy a zsűri kiválasztott négy produkciót: Freddie előadásában a Pioneert, Oláh Gergőtől a Győz a jót, a Kállay Saunders Bandtől a Who We Are-t és Petruska dalát, a Trouble In My Mindot. Ebből a négy dalból kellett választania a közönségnek. Mindezt azért még megelőzte egy valóban kellemetlen affér, Kállay Saunders András ugyanis technikai hiba miatt nem hallott semmit a fülesén (ez azt jelenti, hogy egészen konkrétan nem hallotta vissza azt, amit énekelt), úgyhogy lehet, hogy jobban jártunk volna, ha mi sem hallunk semmit, ezért a zsűri és a szervezők úgy döntöttek, hogy a Kállay Saunders Band újra előadhatja a dalát. Vicces szituáció, legalábbis kívülről, hiszen így még egyszer hallhattuk azt, amit már eddig is nagyon sokszor hallottunk. Mindenesetre a nem örömből létrejött visszataps nem tett jót az énekesnek, az újrázás sem lett jobb, mint a füles nélküli verzió. A zsűri viszont így is megadta a lehetőséget Kállayéknak, és bejuttatta őket a négy közé.
Ha engem kérdeznek az ügyben, nem csupán mindezek után, de alapból is, ott most helyettük a Parno Grasztnak lett volna a helye. Egyedi hangvétele pont arról szól, amiről ennek az egész versenynek kellene: a tucatprodukciók világába olyan színt vinni, amitől igazán egyedi lesz. Mert ebben a játékban sajnos ez fordítva működik: az egyedi produkciók is erősen hajlamosak tucattá alakulni a győzelem érdekében. A Parno Grasztnak köszönhetően viszont a magyar roma zene csodás kis szelete volt ott végig profi minőségben az egész műsorfolyam alatt.
A műsorban még annyi történt, hogy a számok akusztikus verziójának is hirdettek egy versenyt, amelyet a By The Way nyert meg, aztán fellépett a tavalyi győztes, Csemer Bogi, valamint a 2009-es Eurovíziót megnyerő fehérorosz–norvég Alexander Rybak, aki megköszönte, hogy Magyarországon komolyan veszik a komolyzenét. Rybakkal készítettünk egy interjút is, azt itt elolvashatják.
Szóval Freddie nyert. Innen is gratulálunk neki, s kívánjuk, hogy ne csak Magyarországon legyen most egy évig világsztár!
