„Még egyszer véget ért a 20. század: Kertész Imre meghalt – az őszinte költő és precíz gondolkodó, a tanú és a bátor ember – írja a svájci Neue Zürcher Zeitung. – Budapesten, szeretett és gyűlölt szülővárosában halt meg, távol Berlintől, amelyet 2000-ben választott második hazájának.” A cikkben kifejtik: Kertész élete tele volt ellentmondásokkal. A legnagyobb az volt, hogy a megsemmisítő táborban túlélte saját halálát, a második pedig, hogy a kommunista hatalomátvétel után nem a szabadság következett, hanem „a láger folytatódott”, csak más eszközökkel.
A német Süddeutsche Zeitung az egyik legjelentősebb magyar értelmiségiként emlékszik rá, és Esterházy Pétert idézi, aki Kertész Imre 80. születésnapjára írt a lapba: „Olyan munkát végzett el a magyar nyelvben, a magyar gondolkodásban és az egész magyar, illetve világirodalomban, amelyet senki más nem végezett és nem is végezhetett volna el”.
A szintén német Die Zeit szerint Kertész megtalálta a nyelvet az elmondhatatlanra, és művei a holokauszt valóságának irodalmi kifejezései.
Az osztrák Der Standard idézi Kertész egyik életrajzíróját, Irene Heidelberger-Leonhardot, aki azt írja: az írónak lehetősége lett volna Amerikába emigrálni, mégis visszatért Budapestre. A lap felidézte, hogy a Nobel-díj után Kertész Magyarországon „nacionalista és antiszemita zaklatásokat szenvedett el”, 2014-ben megkapta a Szent István-rend kitüntetést, amit „a miniszterelnöktől, Orbán Viktortól fogadott el, és ezzel kritikákat vont magára”.
Az íróról a The Washington Post internetes kiadása is megemlékezett. A lap publicistája úgy fogalmazott, Kertész túlélte a haláltáborokat, és egy olyan világba érkezett vissza, ahol a nácizmust a sztálinizmus váltotta fel, ám a holokauszt mindvégig megmaradt művészete örök tárgyaként. Számára a holokauszt annak a borzalomnak a metaforájává vált, ami mindvégig ott feszült a látszólag civilizált Európa felszíne alatt.
A spanyol El País online kiadása a címlapon, terjedelmes cikkben foglalkozott az író halálával. Mint írták, a Sorstalansággal Kertész egészen egyedi nézőpontból mutatja be a huszadik század meghatározó eseményét, a holokausztot. A lap felidézi az írónak az Orbán-kormánnyal szembeni éles kritikáját, amelyet az El Paísnak adott 2013-as interjúban fogalmazott meg, ahol Kertész a holokauszt szemtanúinak eltűnéséről is beszélt. A cikk szerzője megemlíti, hogy a magyar zsidók deportálása és rettenetes sorsa jeleneik meg az Oscar-díjat nyert Saul fia című filmben is.
A barcelonai La Vanguardia szintén hosszú nekrológot közölt, amelyben a szerző egy 2007-es berlini interjú emlékét eleveníti fel. Kertész Imre egy étterem teraszán nagyokat nevetve viccelődött a pincérrel a hamburgerére várva, miközben ő volt az, aki túlélte a haláltáborok borzalmát, és mindezeket a legtökéletesebb irodalmi tanúságtételekben, a műveiben örökített meg számunkra – írta a lap publicistája. A cikk emlékeztet rá, az író korábbi interjújában Berlin nyitottságát és a művészetek iránti fogékonyságát szembeállította a bezárkózó és a szabadságtól egyre távolabb kerülő Budapesttel.
