Krakkó és Budapest még idén testvérvárosi kapcsolatra lép, ami a napokban kezdődő lengyelországi magyar kulturális évad megrendezésével együtt a szentimentális és masszív magyar–lengyel barátság újabb látványos megpecsételése. Az évad legjelentősebb budapesti kulturális rendezvényének a Budapesti Történeti Múzeum és a Krakkói Várostörténeti Múzeum közös, a budai vármúzeumban július 24-éig látható kiállítása ígérkezik, amely becses műtárgyak, régészeti leletek és ritka ereklyék gazdag válogatásában mutatja be a két város középkori és kora újkori párhuzamos történetét, fejlődését és kapcsolatát.
A Közös úton című kiállítás csaknem félezer műtárgya megidézi azokat az eseményeket és személyiségeket, amelyeknek és akiknek a két város, valamint a két nép történelmének összekapcsolásában fontos szerep jutott.
A tárlat elején díszes kódexrészletek számolnak be Krak herceg és a Wawel sárkányának harcáról, más források szerint egy cipész győzte le furfanggal a bestiát a Visztula mellett fekvő dombnál, ahol később a várost megalapították. Magyar Károly, a kiállítás egyik kurátora és Michal Niezabitowski, a krakkói múzeum főigazgatója felhívta a figyelmet azokra a történelmi azonosságokra és különbségekre is, amelyek a kiállításon hangsúlyt kapnak.
Ezek közé sorolták, hogy Krakkó és Buda ugyanazon a kereskedelmi útvonalon feküdt, s mindkét város védőszentje – Szent Gellért és Szent Szaniszló – tragikus véget ért. Közös neuralgikus pont a tatárjárás, amely 1241-ben érte el és dúlta fel a településeket, egy évtizeddel mindkét város jogi értelemben vett megalapítása előtt. A lengyel pálosok magyar alapítású szerzetesrendjének gazdag írásos emlékein keresztül a tárlat az egyházi kapcsolatokra is kitér, valamint értekezik az 1364-es alapítású Krakkói Egyetemről is, ahol számos magyar diák megfordult az évszázadok folyamán.
A középkorban Róma, Milánó vagy Prága városával egyenrangú települések párhuzamos fejlődésében törésvonalat jelentett a török hódítás, amely Budával szemben Krakkót nem érte el, ezért ott erősebben érezhető a történelmi folytonosság. A krakkói intézményrendszer és a céhek például szinte változatlanul, megszakítás nélkül működhettek évszázadokig. Erről, valamint a város és a királyi udvar felépítéséről, mindennapi életéről korabeli dokumentumok – például Baltasar Behem gyönyörű kódexének másolata – és díszes tárgyak sokasága tanúskodik a kiállításon.
Művészeti értékét tekintve a tárlat fénypontja kétségkívül a dinasztikus kapcsolatokat, azon belül is a Jagellók korszakát feltáró szekció kínálata. Magyar részről ebben látható II. Zsigmond Ágost lengyel királynak a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött gyermekpáncélja, amelyet sokáig II. Lajosnak tulajdonítottak, valamint a bátyjának, II. Ulászlónak ajándékozott pápai díszkard.
A kiállítás kiemelkedő, Krakkóból érkezett műtárgyai közé tartoznak a Jagellókról készült családi portrék, Marcin Kober a lengyel király és erdélyi fejedelem Báthory Istvánról készült hatalmas portréja, valamint Gian Giacomo Caraglio ötvösművész drágakövekkel díszített ezüst fajdkakasmása, amely a krakkói lövészcéh és a város jelképe.
