A Magyar Művészeti Akadémia új, Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete saját főállású kutatóit és más szerzőket is felkért, hogy írjanak kutatási terveket a most felépülő intézetnek. A dolgozatokat az intézet honlapján tették közzé szerdán. Már ezekből is látszik, hogy feltűnően sok kultúrpolitikai vonatkozása lesz a kutatóintézet munkájának. Hiszen fenti problémákat nem csak kutatni kellene, hanem meg is kellene oldani.
És ebben nem egy kutatóintézet, hanem a kulturális és oktatáspolitika illetékes. A kutatóintézet legfeljebb elméleti alapokkal járulhat hozzá problémák megoldásához, és ötleteket adhat a döntéshozóknak – ettől nem is tartózkodtak a tanulmányok szerzői. A dolgozataik alapján a Magyar Művészeti Akadémia kutatóintézete inkább tűnik érdekérvényesítő fórumnak, mint tudományos műhelynek; Kiss Ferenc népzenész-zeneszerző például kifejti: jónevű szakemberek kértek meg őt arra, hogy a területükön jelentkező problémákat vesse fel ezen a fórumon. Kutatási ötletei közül az első például „Egy Népművészeti Exportiroda létrehozását előkészítő, átfogó tanulmány megírása, a kormány felé történő előterjesztés céljából”
A kutatóintézet főállású kutatóit és megbízott kutatókat kért fel, hogy terveket állítsanak össze arról, hogy szerintük mit kellene kutatni. Közülük többeket a kutatóintézet fő-vagy félállású kutatóiként foglalkoztatnak, mások nem alkalmazottai az intézetnek, mint Sulyok Miklós és Kaszás Gábor művészettörténészek, Könczei Árpád zeneszerző-koreográfus vagy Csernyus Lőrinc építész.
E tanulmányok alapján rakja majd össze kutatási stratégiáját a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, ígérete szerint nyárra. A kutatóintézetet a Magyar Művészeti Akadémia hozta létre, és mindeddig csak találgatások folytak arról, mivel is fog foglalkozni az új intézmény, amelyre már így is százmilliókat költöttek. Az összeg nagy része egyelőre a leendő székhelyük, a Hild-villa felújítására ment el.
Az átláthatóságra törekvés egyébként örvendetes fejlemény a kutatóintézet életében, korábban semmit nem lehetett tudni az előkészítéséről, szerdán viszont közzétették az első tanulmányokat. Az anyagokból nagyjából az derül ki: akkora problémák vannak a magyar művészet szinte minden területén, hogy a kutatók – közülük sokan gyakorló művészek – alig győzik felsorolni őket.
A kutatási stratégiák sokszor tévednek a művészetmenedzsment, az oktatás, a jogi szabályozás területére. Nehéz lenne a művészetelmélethez sorolni például olyan problémákat, mint hogy kevés irodalom jelenik meg a médiában, hogy a könyvkereskedelemben elsikkad a minőségi kortárs irodalom, vagy hogy kevés a középiskolában a heti egy rajzóra. Esetleg, hogy nincs a táncosoknak életpályamodellje, vagy hogy a kézművesek és a népi iparművészek számára nincsenek meg azok a magas állami elismerések, amelyek a népművészet többi művelőjének, a néptáncosoknak és a népzenészeknek megadatnak, például nem lehet őket Kossuth-díjra jelölni.
Persze a szoros értelemben vett művészetelméleti kutatási témákat is felvetnek a szerzők. Ennek ellenére úgy látszik, hogy a kutatóintézetnek az az egyik fő ambíciója az lesz, hogy a kulturális kormányzat agytrösztje legyen.
