Paks másik erőműve: kultúrközpont az üzemcsarnokban

Megnéztük, mitől hasít a Paksi Képtár: a 20 ezres városba 10 ezer látogató jár kiállításra évente.

Az igazgató elárulta, a meghívásos pályázaton képbe került Kiss Gyula és Járomi Irén Ybl-díjas építészek úgy nyúltak a lepukkant épülethez, hogy a létesítmény jellegét megőrizzék. A hazai szakemberek felterjesztésére a nemzetközi szakma is felfigyelt a fejlesztésre: a képtár 2009-ben a Mies van der Rohe kortárs építészeti EU-díj jelöltje volt Hollandiában. Prosek Zoltán felhívta a figyelmünket arra is, hogy az eredetileg szörnyen visszahangzó kiállítócsarnok akusztikájának mostani minőségét a világ számos hangversenytermének, köztük a Művészetek Palotája Bartók Béla koncerttermének akusztikájáért felelős Russell Johnson neve garantálja.

Aktuális időtlen címmel március 5-től látható a Paksi Képtárban Bak Imre Kossuth-díjas festőművész, az Iparterv-generáció és geometrikus absztrakció megkerülhetetlen alakjának rendhagyó életmű-kiállítása. A több éves előkészület után létrejött tárlat átfogja ugyan az életmű egészét, mégsem tekinthető valódi retrospektívnek: inkább egy nagyszabású áttekintő válogatás, amely öt nyílt, a csarnoktérben átjárható szekcióban mutatja be a művész fél évszázadot átölelő munkásságának főbb szakaszait, lehetőséget adva a korszakok összevetésére.

Fehér Dávid, a kiállítás kurátora lapunknak elmondta, a tárlat néhány műcsoportot, sorozatot emel ki az életmű egészéből, melyeket különálló, ám nyitott téregységekben, a kronológiát lazán követve mutatja be. A szakaszokat bejárva követhetővé válik, miképpen módosult finom lépésenként Bak Imre absztrakcióhoz fűződő viszonya, a festészet utáni absztrakciótól, egy konceptuális kitérő után miként jutott el a művész a rá jellemző sajátos képi nyelvhez. A kiállítás fókuszában két kifejezetten a képtár terébe készült, kulcsfontosságú alkotás áll: az 1971-es, Fachwerk című environment rekonstrukciója és a Fénytörténetek V. című monumentális festmény. „Telik az idő, és nagyon dinamikusan változik a világ. Én lassan 80 éves leszek, de nem akarom tudomásul venni a koromat. Persze megtagadni sem. Egyszerűen csak próbálok együtt mozogni az idővel. A festészetnek ma is megvannak a lehetőségei arra, hogy benne legyen az időben. Én pedig a geometriában találtam meg önmagam\" – fogalmazott lapunknak a művész.

A képtár jövőre rendezi meg egyik legfontosabb művésze, a nemrég elhunyt Rákóczi Gizella életmű-kiállítását. Külföldre „viszik” Maurer Dórát, akinek jövőre Zágrábban, majd  Salzburgban lesz retrospektív kiállítása. A Paksi Képtár galériaszintjén jelenleg Tót Endre Kossuth-díjas képzőművész művei láthatók.

­– Eredményeink természetesen nemcsak az építészeti megoldásoknak, hanem a makacs és következetes szakmai munkának is köszönhetők. Fontos, hogy nem térünk el a megszabott iránytól. Nem csapongunk – hangsúlyozza a szakember. Megjegyzi, Budapesten több művészeti intézmény is ebben a szellemben működik. Például a Ludwig Múzeum, a Műcsarnok vagy a Capa Központ szintén élen jár a következetességben: az ő sikerük titka sem más, minthogy a körülményektől függetlenül végigviszik a kidolgozott programjukat, és áttekinthető, megbízható portfóliójuk révén képesek megszólítani a közönséget. – Ettől a recepttől nem ajánlatos eltérni, kiváltképp vidéken, ahol az intézmények a létükért küzdenek – mondja.

Az igazgató úgy véli, fontos lenne, hogy a vidéki kulturális központokban vonzó kiállításokat rendezzenek, ám jelenleg semmiféle tudatosság nem tapasztalható az intézményekben. Emellett a múzeumok már az állományvédelemmel kapcsolatban is napi gondokkal küzdenek, miközben az elvégzett kutatásoktól csak elvétve képesek eljutni a kiállításig. – Szakemberben, szemléletben és pénzben is hiány van a kultúra területén, ami nagyon elkeserítő – mondja Prosek Zoltán.

A kis stábbal, de lelkesen és szakszerűen végzett kutató- és gyűjtőmunka mellett az intézményvezető kiemeli múzeumpedagógiai programjukat, amely – mint mondja – a teljes szűkebb régiót lefedi, és az egyik legjelentősebb az országban. Saját költségvetéséből, illetve a város finanszírozásával a képtár busszal szállíttatja be a gyerekeket a kistérség településeiről. Havonta összesen 800 gyerek jut el így az intézménybe, köztük számos olyan fiatal, akik soha nem jártak még a fővárosban, sőt talán Pécsett sem. Számukra ez az egyetlen elérhető múzeum.

Prosek Zoltán hozzáteszi, Ausztriában még a kisebb városoknak is van olyan kiállítóhelye – ha nem is múzeuma –, ahol kvázi múzeumi környezetben ismerkedhetnek a művészettel a helyi gyerekek. Nálunk Paks az egyetlen, amely a hasonló lakosszámú városok között képes erre.