Rejtő Jenő képregényen és színházban

Iskolásoknak szánt kiállítás nyílt Rejtő Jenő munkásságáról a Holokauszt Emlékközpontban.

„– Uram! A késemért jöttem! – Hol hagyta? – Valami matrózban. – Milyen kés volt? – Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? – Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? – Kagyló. – Hány részből? – Egy darabból készült. – Akkor nincs baj. Megvan a kés! – Hol? – A hátamban. – Köszönöm...\"

A Piszkos Fred, a kapitány felejthetetlen kezdősorai nagyszerűen összefoglalják Rejtő Jenő univerzumát, és annak távolságát a való világtól, amely az írót körbevette. Az erőszak, legyen az egy falrengető pofon vagy egy precíz késszúrás, remek humorforrássá változott az úriemberek közötti fair play szellemét minden körülmények között szem előtt tartó szövegekben. Rejtőnél mindenekfelett győzedelmeskedtek a jóság szabályai.

Főhősei, lehettek bármilyen ravaszak, keverhettek bármekkora galibát, a humánum íratlan törvényeiről sosem feledkeztek meg, és végül mindig elnyerték jutalmukat. Rejtő életének részletei sok esetben köszönnek vissza Gorcsev Iván, Tuskó Hopkins vagy épp Henry Fécamp csodálatos kalandjaiban, az író sorsában azonban már nyoma sincs a kabarétréfába oltott tündérmesének: munkaszolgálatosként halt meg Jevdakovóban, 1943 első napjának hajnalán.

A Páva utcai zsinagógában április 21-ig látogatható Aki mer, az nyer? című kiállítás az író életét és munkásságát mutatja be. A tárlatot két részre osztották. Az egyik karzaton a kisiskolás-korosztály Korcsmáros Pál legendás képregényhősei között társasjátékok, színezés és más interaktív feladatok segítségével képzelheti bele magát az író meseszerű világába. Az idősebbeket a másik karzaton Rejtő Jenő és a színház kapcsolatát feltáró rész várja, amely bepillantást enged az író pályafutásának kevésbé ismert, ám felettébb sikeres operett-, kabaré- és forgatókönyvszerzői oldalába. A kiállítás részeként április 5-én a Rejtő forgatókönyvéből készült 1936-os fekete-fehér romantikus vígjátékot, a Sportszerelem című filmet vetítik.

Az iskolás csoportok rendhagyó órákon is részt vehetnek. A Békés együttélés az aranykorban című foglalkozáson olyan zsidó emberek életpályáját ismerhetik meg, akik sokat tettek Magyarország felemelkedéséért. A Csontbrigád című különleges irodalomórán előadók mutatják be a világot, amiben Rejtő Jenő élt és alkotott. A Munkaszolgálatos pénztárcák elnevezésű foglalkozáson pedig fényképek, iratok és levelek segítségével rekonstruálhatják Rejtő Jenő, Radnóti Miklós és a bergen-belseni koncentrációs táborba hurcolt Székely Károly vegyész-illatszerész életét.

Rejtő Jenő 1905-ben született Budapesten. Akárcsak hősei, ő sem vetette meg a kalandot, és nem mindig türtőztette magát. Az iskolából kicsapták, mert bántalmazta a tanárát; orrát egy bokszedzésen törték el. Később Rákosi Szidinél tanult színészetet, de a színpadot is otthagyta, hogy nyomortanyákon tengődve, alkalmi munkákból élve kalandozzon Európa-szerte. Súrolt padlót, és dolgozott bányában, állítólag még az idegenlégióba is belépett, ám onnan is hamar továbbállt, 1930-ban tért vissza Budapestre.

Előbb a színház, majd a könnyed irodalom felé fordult, a többi pedig már történelem. Sokáig ponyvának titulált munkáit milliók olvasták, és valószínűleg alig akad olyan ember, akinek ne volna kedvenc Rejtő-idézete. Művei ma már a magyar kultúra vitathatatlan és viták fölött álló része: tanítják az egyetemen, regényei a Nemzeti Könyvtár-sorozatban is helyet kaptak Orbán Viktor miniszterelnök ajánlásával.

S hogy Rejtő Jenő mennyivel több egyszerű szórakoztatásnál, könnyen megértjük a nagyszerű Csontbrigád zárósorait olvasva:

„A történetben most mindenkiről elmúlt a szenvedés, azonban A Térben vándorló fény, ha átsiet valahol, azért nem szűnik meg. Emlékeznek rá, félnek tőle, és tudják, hogy mindig áthalad, de örökké visszatér.
A titok itt van előttünk, és a forró évszak villamos feszültsége percenként rajzolja fenyegető grafikonjait a Szudán fölötti sötétre.
És senki sem érti.
De aki látja, hogy az ég, mintha maga is imádkozna, ájtatosan leborul a sivatag szegélyén, az hisz és remél, és alázattal várja az ítéletét.\"