– Hetvenedik születésnapja alkalmából tart számvetést?
– Ez a kerek évforduló inkább alkalmat kínált a show-biznisz szabályai szerint arra, hogy a menedzsment és az engem forgalmazó organizációk még egy komolyabb produkcióra rávegyenek. Az arénabeli koncert mellett egy új mikrobarázdás bakelites összeállítás is megjelenik, ez a forma most a reneszánszát éli. Eredetileg az Illés szekerén című lemez anyaga került volna fel rá, de aztán azt gondoltam, hogy kihasználom a felkínált lehetőséget, és írtam is néhány új dalt, s néhány régi, meg nem valósult elképzelésemet is befejeztem. Kialakult a Ráadás című összeállítás 10 + 1 dallal, ami CD formátumban már februárban megjelent.
– A show-biznisz az ön pályája idején kebelezte be a teljes zeneipart. Mit változtatott ez a zenészek életén?
– Valamikor a hatvanas években a háború után született nemzedékek lázadásával szoros összhangban új műfaj született, és ebben a zenei formában találta meg nyugaton és keleten is az önkifejezési formáját az új generáció. Eleinte iszonyú lendülettel és nagy energiákkal vált rendkívül népszerűvé a kezdetben nálunk beatzenének nevezett és a hivatalos szervek részéről erős gyanakvással kezelt ifjúsági kultúra.
– Talán azért is, mert kezdetben őszinte, spontán folyamat volt.
– Persze! Valahogy úgy történt, hogy kalandvágyó fiatalok rájöttek, az elektromos gitárok erősítésével komoly feltűnést tudnak kelteni és bosszantani a vaskalapos felnőtteket, aztán persze később jöttek a menedzserek meg az üzletemberek, mert kiderült, hogy ebben nagyon nagy üzlet van. Többek közt nem is csak a kislemezekben, hanem a hosszan játszó lemezek, LP-k piacán, amelyeket eredetileg komolyzenére talált fel a hanglemezgyártás, hogy a nagyobb lélegzetű műveket is lehessen forgalmazni. A szórakoztatóipar terjesztői először csak összecsomagolták a számokat, és elnevezték albumnak. Aztán kiderült, hogy a hosszabb időtartam lehetőséget teremt arra, hogy ne csak egymást követő slágerek legyenek a lemezen, sőt nem is kell mindegyik számnak slágernek lennie, lehet kísérletezni, egy-egy téma köré építeni a számokat, akár egy hosszabb történetet elmesélni velük. A rockzene kreatív és tehetséges alkotói elmozdultak a komolyzenei formák felé, megpróbáltak nagyobb lélegzetű műveket írni, komolyabb témákat feldolgozni, és megszülettek az átgondolt, úgynevezett koncept albumok. Az Illésnél ilyen volt az Illések és pofonok vagy a Human Rights, a Fonográfnál az FG4 vagy az Edison Fonográf album. Egy idő után ezek a nagylemezek adták a presztízst, a sikert, és azt gondolom, hogy az üzleti forgalom jelentős részét is. Végül a rockoperák is úgy készültek, hogy egy dupla nagylemez volt az első megjelenési formájuk.