Van olyan mágnás, aki futballcsapatot vesz, van, aki palotát vagy jachtot gyűjt, az orosz „banánkirály” inkább a kultúra mecénásaként, szereplőjeként keresi élete további értelmét. Oroszország legnagyobb gyümölcskereskedő cégének egykori többségi tulajdonosa, Vlagyimir Kehman mintegy tíz éve azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy negyvenmillió dollárral támogatta Oroszország egyik legrégebbi teátruma, a Mihajlovszkij Színház felújítását, amelyet még 1833-ban alapított Mihail Pavlovics Romanov nagyherceg, s 1921 és 2001 között petrográdi, leningrádi, illetve szentpétervári Malij Tyeatrként, azaz Kis Színházként volt ismert.
Kehman jótéteménye itt nem ért véget, a színház balettegyütteséhez csábította a Bolsoj, a moszkvai Nagyszínház két sztártáncosát, Natalja Oszipovát és Ivan Vasziljevet. A gyümölcsraktárakat maga mögött hagyva nyitott egy dzsesszklubot Szentpéterváron, s 2007-ben, 39 évesen beült a színház igazgatói székébe. Persze nem hitte, hogy a pénz helyettesíti a műveltséget, szorgalmasan járta, járja a világ színházait, s olyannyira beletanult új mesterségébe, hogy múlt évben a novoszibirszki teátrum élére is kinevezték. Jó tanácsadóira hallgatva a világ egyik legnevesebb spanyol koreográfusát, Nacho Duatót is Szentpétervárra hívta, aki – bár továbbra is aktív a Mihajlovszkij Balett élén – időközben a Berlini Állami Balett (Staatsballett Berlin) intendánsa is lett.
Nacho Duato a kortárs balett egyik legnagyobb neve. Mintegy két évtizedig vezette a madridi spanyol nemzeti táncegyüttest, a mesterséget Maurice Béjart keze alatt tanulta, s dolgozott Alvin Ailey irányításával is. Pályafutásának fontos állomását jelentette a stockholmi Cullberg Balett (Cullbergbaletten), valamint a Holland Táncszínház (Nederlands Dans Theater) Hágában – utóbbi jelentőségét tükrözi a Berlinben jelenleg is futó előadás címe: Duato és Kylián.
A Mihajlovszkij Balett szombaton és vasárnap három koreográfiát mutat be Duatótól a Müpa fesztiválszínházában. Az 1990-es Na floresta (Az erdőben), az 1992-es Duende és 1997-es Without words (Szavak nélkül) ősbemutatója mind Hágában volt, de Szentpéterváron is a repertoár része.
