Az elmúlt másfél évtized magyar fotográfiáját mutatja be öt témakörben a 120 éves Műcsarnok idei Nemzeti Szalonja. A Képek és pixelek – Fotóművészet és azon túl címmel pénteken nyílt kiállítás, csaknem 160 alkotó 700 munkája szinte az egész intézményt belakja: tízet az épület tizenhárom terméből.
A kiállított fényképek zömét digitálisan rögzítették és digitális nyomatokon mutatják be az alkotók. Markáns törekvés ugyanakkor az analóg képrögzítés, sőt a historikus technikák alkalmazása is – mondta a pénteki sajtóbejáráson a tárlat kurátora. Szarka Klára megjegyezte, a fontos nevek közül sokan itt vannak, ám több általa is nagyra becsült fotográfus kiszorult a hatalmas válogatásból. Ennek oka, hogy a kiállítás elsősorban a frissebb, a 2001-ben rendezett utolsó műcsarnokbeli fotószalon után készített munkákra fókuszál. Akkor még nem mosódtak el a műfajok határai, azóta azonban jelentős átalakuláson ment keresztül a fotóművészet a digitális váltás miatt.
A ma már szinte mindenki által hozzáférhető képalkotási technikák, valamint az internet hihetetlen erős kihívást jelent a vizuális művészetek képviselőinek, a tárlat egyik célja pedig éppen az, hogy megmutassa a múltjára joggal büszke magyar fotográfia átalakulását.
A kiállítás első, Hely, ahol nevű szekciójában a valóságból kiinduló munkák, leginkább riportsorozatok kaptak helyet. Szemben címmel a portré és az emberábrázolás fejlődése követhető nyomon. Kisebb, de izgalmas egység a Testképek, amely a testhez való viszonyt vizsgálja. A kiállítás centrumában körüljárható, Nézőpont című részben konceptuális alkotások, továbbá ritka vagy archaikus eljárásokkal készült művek láthatók. Itt kapott helyet lapunk munkatársa, Végh László Kiszolgáltatott című sorozata, amely sérült, bántalmazott kutyák sorsát mutatja be. A Varázslat nevű szekció szintén a műfaj határait feszegeti.
Az És azon túl címet viselő kísérőtárlat olyan installációkat, médiaműveket, animációs munkákat vonultat fel, amelyeken az elmúlt évtized digitális kihívásai érhetők tetten.
