Nem csak a tündérek jelenhetnek meg hattyú képében, hogy megízleljék a földi szerelmet, a gonosz varázslatok áldozatai is kénytelenek magukra ölteni e kecses madár alakját, legalábbis a népmesék szerint. Minden idők legnépszerűbb klasszikus táncműve, A hattyúk tava történetében is egy erről szóló orosz népmese köszön vissza. A Csajkovszkij fülbemászó muzsikájára írt, először 1877-ben bemutatott balett kétféle befejezéssel ismert: az eredeti változatban az igézetet megtöri az igaz szerelem, s a varázslót, Rothbartot megfosztják bagolyszárnyaitól. Egy másik, gyakran játszott változat viszont nem ismeri a hepiendet.
A South Bohemian Ballet vezetője, Egerházi Attila szerint mindkét változat érvényes lehet, s egy nagy mű ismérve, ha többrétegű. A hattyúk tava általa koreografált változata – amelyet egy éve mutattak be Ceské Budejovicében, s hazánkban először ma este játszanak a Müpában – azonban nem feltétlenül a mindent legyőző szerelem kérdését feszegeti, és főhőse, Siegfried sem egy herceg, aki mulatozás után a barátaival elmegy hattyúkra lődözni. – Siegfried egyszerű hétköznapi ember, s mint sokunk, problémás személyiség – meséli a koreográfus. – Siegfried keresztje, hogy elég különös módon viszonyul a nőkhöz. Őneki nem az a feladata egyebek között, hogy Odette és a fekete hattyú, Odilia közötti különbséget meglássa, bár szintén két nőalakkal viaskodik. Odette és a varázsló Rothbart – aki az én koreográfiámban nő – azonban csak az ő lelkében élnek. Mint Bartók Két arcképe: egyikük az idilli, másikuk a démoni személyiség, aki Siegfried teste-lelke fölött akar uralmat. Ám mindketten kivetítések, víziók, a dráma pedig a főhős, Siegfried lelkének belső szobájában játszódik.
Az embernek először meg kell tanulnia saját magát szeretni, hogy másokat is szerethessen, és engedhesse, hogy mások is szerethessék őt – Egerházi Attila szerint A hattyúk tavának ez is lehet az üzenete. Ami első hallásra annyiban meglepő, hogy a klasszikus és modern táncelemekből építkező műve egy ponton hitchcocki fordulatot vesz. Arra a felvetésre, hogy Siegfriedet meglehetősen magányos emberként láttatja, Egerházi Attila úgy felel: az ember önmagában véve magányos lény, amit nem negatív értelemben kell érteni. Van ugyanis termékeny egyedüllét, amikor a legtöbbet tanulhatunk magunkról és az emberekről. – Ha itt körbenézünk – mutat a kávézóban ülőkre, ahol e sorok írója a koreográfussal találkozott –, szinte mindenki a mobiltelefonját piszkálja. Ez nemcsak egymástól idegenít el bennünket, hanem önmagunktól is: nem merünk magunkkal lenni, egyedül lenni, s pont ettől leszünk neurotikusak. Termékeny magány nélkül viszont nem lesznek termékenyek a társas kapcsolataink.
Ceské Budejovice színháza, a South Bohemian Theatre 2009-ben újította meg táncegyüttesét, s lett akkor művészeti vezetője Egerházi Attila. A nemzetközi társulat és a magyar koreográfus számos díjat nyert el, a művész az évad végével mégis távozik, bizonyos értelemben politikai okokból. A színház igazgatója, Jirí Sesták ugyanis szenátor lett, az új vezetésnek pedig mások az elképzelései. – Rengeteg tapasztalatot szereztem, s nemzetközi kapcsolatot, lesz mit kamatoztatni – mondja a művészeti vezető.
