A kettéhasadt dán királyfi

Hamlet jól ismeri Hamletet, a dán királyfi meghasadt. Szép és rendkívül gazdag előadás megy Kecskeméten.

Pethő Tibor
2016. 05. 06. 12:09
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rohadt az államgépben valami – nem Marcellus mondja ezt a kecskeméti színházban, ahogy Shakespeare-nél megszoktuk, hanem az egyik sírásó a nyitóképben, az öreg Hamlet temetésén. A Rusznyák Gáborék által betoldott, az eredetiben nem szereplő előjáték szerves párja a clownjelenetnek; a temetés, a temető amúgy is baljós-groteszk foglalata az előadásnak, a metaforikussá, amolyan közös nyughellyé váló sír közelében zajlik végig a játék. Váratlan fordulatként – már éppen feltűnik a háttérben az új uralkodó, Claudius – megáll a cselekmény, az ügyelő visszakéri a két sírásót a színre. Megerősítendő az allúziót, újra elhangzik a „Rohadt az államgépben valami”. Középen, a márvány sírkő mögött enyhén lehasznált öltöző-balett-terem forog körbe lassan. A körön kívül, a színpad szélére helyezett nézőtéri ülőhelyen feltűnik az ifjú Hamlet.

Hamlet jól ismeri a Hamletet – villan belénk, s a gondolat később megerősítést nyer. A dán királyfi meghasadva egyszerre van jelen külső megfigyelőként és cselekvőként. Előre ismeri talán a véget: Polonius szavába vágva is ő beszél. Az érkező színészek sem a Gonzágó halálát adják elő; Rusznyák arra készíti fel közönségét, hogy Oidipusz történetét látják az egérfogó-jelenetben – a Hamletet amúgy is gyakran kötik össze az Oidipusz királlyal –, ám feltehetően a királyfi ötletére, a Hamlet egy-egy része kerül színre – tömören, a dráma egyéb helyeiről vett szövegrészletekkel. (Tegyük hozzá, volt már példa arra Marosvásárhelyen, hogy a vándorszínészek Szophoklészt adjanak elő az egérfogó-jelenetben. Igaz, nem az Oidipuszt, hanem az Élektrát.)

Az előadás bizonyos pontjain erősen emlékeztet Heiner Müller Hamletgépére. Müller 1977-ben készítette el Hamlet-átiratát, amelyben Hamlet hasonló módon hasad ketté, s bomlik fel nyomában általában a szerep és az identitás egysége. (Polonius ott Horatióval mosódik egybe.) Müller hőse, akár Rusznyáké, hangsúlyozottan a „kizökkent időben” cselekszik, ám tetteiben az apa erős befolyása vezérli mindkét esetben. Kecskeméten az öreg király szelleme végigkíséri az előadást, s nem csak végigkíséri. Az idősebb Hamlet időnként rászól fiára – ezt teszi például Polonius megölésekor –, figyelmezteti az anyjával szembeni helyes viselkedésre – az asszonyt a királyfi kezében késsel kis híján megerőszakolja (Müllernél ez meg is történik).

Akár Müllerre, Rusznyák rendezésére is jellemző az erős intertextualitás. – Mit is akarok? Magam sem tudom. Végigmenni egy járatlan uton? Megölni a vérnősző állatot? – halljuk Petri György Hamlet-monológját. A Mester és Margaritából Jesua a legnagyobb bűnről, a gyávaságról ejtett szavai hangzanak el; nem állásfoglalásként, hanem szemlélődő próféciaként idéztetik meg Izajás próféta, mikor a pusztítás szikár logikája alapján már javában tart a mészárlás: – Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak.

Szép és gondolatiságában rendkívül gazdag Hamletet láthatunk Kecskeméten, kitűnő szereplőgárdával: Porogi Ádám erősen értelmiségi Hamletjét, Kőszegi Ákos egyszerre kisstílű és önmarcangoló Claudiusát, Kiss Jenő szinte kedélyes Poloniusát, Zayzon Zsolt Sírásóját emelnénk ki elsősorban.

(Shakespeare: Hamlet. Kecskeméti Katona József Színház. Rendező: Rusznyák Gábor)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.