Elég közelről, mégsem elég jól

Merre tart a magyar fotográfia? Fényképezni mindenki tud? Még egyszer a Capa-nagydíjra esélyes fotókról.

A magyar származású Robert Capa – minden idők egyik leghíresebb hadifotósa – ars poeticáját több interjújában is elmondta: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – és talán nem tévedek, ha ezt nem a zsűritől való távolságra értette. Fényképezni manapság tényleg bárki képes, hiszen már nem kötheti gúzsba senki rejtett tehetségét az, hogy nem tud egy éles, jól exponált képet készíteni, ami a talán leglenézettebb fotográfiai műfajban, a sajtófotóban is alapkövetelmény. Így biztosan a koncepció eredetisége lehetett a vezérlő elv a kiválasztásban.

Ez olyannyira sikerült, hogy a fotográfustársadalom azon része, amelyet munkájában a tudás, a technika és a tartalom egyenrangú és tetszőleges sorrendű, ámde mindig egységet alkotó hármasa vezet, igencsak kritikusan fogadta a műveket. Ezek a fényképek a kiírásban szereplő elveknek – „a társadalmat gazdagító kreatív mű stb.” – a zsűri ítélete szerint mindenben megfeleltek. Ítélkezni persze könnyű, hiszen ítélkezni mindenki tud.

És fényképezni?

Tóth Tibor
képszerkesztő

Meg kell jegyeznünk, a díjazott pályamunkákat nem érheti igazán komoly kifogás.

Fátyol Viola képeiről süt, hogy „elég közel volt”, s szinte azonosulva az általa vizsgált vámospércsi népdalkör idősebb hölgytagjaival, objektívje a külvilág számára rejtett mélységeket is feltár a vidéki mikromiliő, a hagyományápolás megfigyelése közben.

Timár Sára Erzsébet „hálás” témát választott. Kultúrház című sorozata szintén burokvilágba, a régi rendszer atmoszféráját őrző vidéki kultúrházak belső tereibe, a múltba préselt jelenbe kalauzol.

Ficsór Zsolt projektje azonban érzésünk szerint inkább átgondolásra, mint alaposabb kidolgozásra javasolt. A Soroksár című sorozat a fotós szándéka ellenére nem annyira a kultúrák egymás mellett éléséről és a magyar valóságról mesél, mint inkább életérzések és karikatúraszerűen ábrázolt alakok zsibvásárára.

Oltai Kata művészettörténész sajnálatos módon épp a humort, az iróniát és a „finom társadalomkritikát” emelte ki Ficsór Zsolt, a Mome fiatal hallgatójának díjazása mellett, pedig a képek mintha leginkább arról mesélnének, hogy a művész kalandvágyból leereszkedett a síkságra, hogy bemutassa barátainak a külvárosi rezervátumot. Ráadásul a projekt a soroksári polgármester által megrendelt kampányvideóból nőtt ki. „Elsőre jól hangzott, talán még nem is fizet rosszul, meg is érné, ha nem lenne olyan messze...” – nyilatkozta Ficsór a munkáról.

A tavalyi díjátadón elhangzott, hogy a Capa-nagydíjat azzal a céllal (is) alapították, hogy a magyar fotográfiának, amely annyi kiemelkedő alkotóval büszkélkedik, legyen végre egy olyan díja, amelyre az egész világ odafigyel. Ehhez azonban több kell majd.