Míg a Várkert Bazárban tavaly megnyílt első világháborús kiállítás különleges vizuális megoldásokkal megpróbálta testközelbe hozni a száz évvel ezelőtti történések borzalmait, az élményszerűségre koncentrálva bemutatni a frontokon szolgálók és az otthon maradottak nyomorát, kilátástalanságát, addig a Kiscelli Múzeum időszaki tárlata a szárazabb tárgyi és dokumentációs anyagokra támaszkodva próbálja meg ugyanezt. És mint a tárlatból kiderült, a látogató nem csak a filmszerű, színes-szagos jelenetekből ismerhette meg, hogy hatvanévnyi béke után miként sérült az emberek hamis biztonságérzete, hogy a szociális hierarchia abban az időben egyre inkább megrendülni látszott, vagy hogy a frontra érkezők miként szembesültek azzal, mit is jelent valójában ez a hadviselés.
A Kiscelli Múzeum Megjegyzés: Háborús – A nagy háború emlékezete a főváros múzeumában című tárlatán az 1915 és 1918 között gyűjtött dokumentumok, plakátok, érmek, személyes tárgyi emlékek kaptak helyet. A korabeli plakátokból, szórólapokból kiderül, a polgárok egy ideig mennyire nem érezték át a háború súlyát. A mozikba ugyanúgy külföldi filmszenzációkkal próbálták becsalogatni a nézőket, ráadásul a háborút megjártak kedvezménnyel válthattak jegyet, a kávéházakban is elsőrangú slágerekkel szórakoztatták a betérőket.
Müllner János, a hazai sajtófotó megteremtője külön engedéllyel dokumentálhatta a háborús főváros mindennapjait. Visszatekintve akár megmosolyogtatónak is tűnhet, milyen módokon próbálták népszerűsíteni a háborút, fenntartani a polgárok lelkesedését. Müllner képein a lövészárok-kiállításon jól öltözött urak és hölgyek mosolyogtak a kamerába a földbe vájt járatokból, az Országházban enteriőrbábukkal szemléltették, miként szállítják hajóval a sebesült tengerészeket, az újságírók jótékonysági virslievő versenyén pedig épp Karinthy Frigyes zsűrizte kollégái teljesítményét, vagy az 1918-as hadi kiállítás egyik legnagyobb szenzációja volt a „hadimilliomosok versenye”, ahol az nyert, aki először juttatta a hadi uzsorást megszemélyesítő bábut a célba.
Müllner fotográfiái mellett a kiállítás másik érdekessége a nemzeti áldozatkészség egykori szobrának épen megmaradt feje, valamint a szobor monumentális rekonstrukciója. A magyar kormány 1915-ben az év elején határozott arról, hogy emléket állít a hátország példamutató magatartásának. A Hadsegélyező Hivatal és Auguszta Gyorssegélyalap egy páncélos lovagot ábrázoló, fából készült szobrot készíttetett Sidló Ferenccel, amelyet a Deák téren, az Anker-ház előtt állítottak fel. A szoborba az adományozók bronzlapocskát verethettek; a szögelőszobor az első világháború után még egy ideig az eredeti helyén maradt, 1924-ben a Ludovika udvarára szállították. A szobrot az ötvenes években bontották el, csak a lovag feje maradt meg.
(Megjegyzés: Háborús – A nagy háború emlékezete a főváros múzeumában. Kiscelli Múzeum)
