Pár héttel vagyunk a Széll Kálmán tér átadása után, az arculat megújult, az itthoni trendnek megfelelően uralkodik a látszóbeton, a pléhdobozos ikonikus óra digitálisra változott. A rekonstrukció apropóján a Kiscelli Múzeumban a tér történetét feldolgozó kiállítás nyílt. A tér múltját egészen a XVII. századig visszamenően, 1686-tól Maczó Balázs helytörténész dolgozta fel. Koronként változott a funkciója, de egy hasonlóság talán felfedezhető, a főváros vezetése minden korban máshogy viszonyult a térhez, mint a civil városlakók.
Ez a terület volt agyagbánya, működött itt téglagyár – látható például néhány olyan tégla, amelyet a török alól felszabadult Buda újjáépítéséhez használtak. Spontán módon jött itt létre piac, amely egészen az 1950-es évekig működött, de egy időben aktív sportélet is jellemezte a teret, működött itt korcsolyapálya, és itt állt a Budapesti (Budai) Tornaegylet csarnoka is, ahol több mint tíz teniszpályán lehetett játszani. Hosszú-hosszú évtizedek óta azonban már villamosok bonyolult elosztóhelye, a város egyik fő közlekedési csomópontja, megkerülhetetlen miliő, ahol a magyar társadalom teljes spektruma képviselteti magát, ami a maga valószínűtlenségében és rendezetlenségében összefoglalja, milyen is Budapest valójában.
A kiállítás első felében láthatók a közlekedési csomóponttá válás beruházásai, a gomba, a meg nem valósult szocreál metró terve, vagy épp az, hogy 1937-ben miként változtatta meg a teret a jobboldali közlekedés bevezetése. A Széll Kálmán-Moszkva tér-Kalef-Széll Kálmán tér generációk számára volt állandóság és viszonyítási pont. A tárlat második felében személyes visszaemlékezések, tárgyi emlékek alapján rajzolódik ki, hogy mit is jelent(ett) a városlakóknak ez a hely. Természetesen a kiállítást a Kalef órája uralja, amelyet a múzeum templomterében állítottak fel. Ezt tavaly, a tér felújításának indulásakor egy magánszemély vásárolta meg, majd letétként a Kiscelli Múzeumban helyezte el. A kopott óra jelenléte a tér időtlenségét jelzi még ott, a budai múzeum falai között is.
Simonovics Ildikó, a tárlat másik kurátora vezette a tárgy- és emlékgyűjtő kampányt, amelynek köszönhetően helyet kapott az egykori Kalef-galeri tag, a színész Ujlaki Dénes szalagos magnója, Toldy Mária Moszkva téri lányok klipjében szereplő blúza, egy karóra a Moszkva téri órástól és az egyik kalefes rendőrségi jelentkezési lapja.
Számos interjút készítettek a térhez szorosan kötődő ismert és civil emberekkel. A 95 éves Kovács Lászlóné, Marika tősgyökeres Széll Kálmán téri lakos, az egykori sportegylet aktív tagja volt, igazi sportlady, versenyszinten korcsolyázott, de teniszezett, pingpongozott, evezett, valamint versenyhorgászott is. A tárlaton látható is korcsolyája és néhány díja is. Horváth Csabáné, Edit metrós egyenruháját ajánlotta fel. 1972-ben, amikor megnyílt a Moszkva téri metróállomás, ő volt az első női diszpécser – akkoriban még a Magyar Hírlap is fényképpel számolt be a munkába állásáról. A vele készített interjúból derül ki az is, hogy bár Budapesten egy évszázada használta a lakosság a kisföldalattit, a metró és főleg a mozgólépcső használatát nehezen szokta meg az utazóközönség. A jelenből visszanézve szinte elképzelhetetlen, hogy a az utasokat sokáig fehér kesztyűs hölgyek segítették le a mozgólépcsőkről.
Megszólal a tér első hamburgerese, a kultikus Bandi könyvész felesége, de Pajor Tamás, a Neurotic egykori frontembere is, aki nyolcvanas évek alternatív fiataljainak volt egyik bálványa. A 2014-es Moszkva tér című számához most a kiállítás apropóján klip is készült, amelyet „Moszkva teres” Török Ferenc rendezett.
(#moszkvater – A Széll Kálmán tér története. Kiscelli Múzeum, október 2-ig)
