Nem lehet könnyű koreainak lenni. Idén legalábbis már a második kiállítás nyílt meg Budapesten, amely dél-koreai művészek alkotásain keresztül azt sugallja: a kelet-ázsiai ország hatalmas elszántsággal kutatja a saját identitását. Az önmeghatározás azonban nemcsak a politika és a művészet célja, hanem tárgya a koreaiak egyénenként megvívott belső küzdelmének is.
Bár az elmúlt évtizedekben szegény agrárországból rohamtempóban ipari nagyhatalommá alakult Dél-Koreában látszólag természetesen megél egymás mellett a több ezer éves kultúra és a high-tech civilizáció, az ütközés komoly nehézséget vet fel a koreaiság meghatározásában. Míg a Koreai Kulturális Központban februárban nyílt Korea Now című kortárs képzőművészeti tárlat nem burkolt célja volt az identitás kérdésének felvetése, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban szerdán nyílt kiállítás a múlt bemutatásával kísérli meg átélhetővé tenni a koreaiak jelenét.
Az Imaging Korea negyven év 125 dokumentumfotóján, az ország hét neves fotográfusának egyéni látásmódján keresztül tárja elénk a társadalom, a hagyományok, a kultúra és a természet valóságát. A kiállító művészek közül öten a megnyitón is tiszteletüket tették. A múzeum tavaly felújított parkjában állították ki a tárlat színes fotóit.
Pak Csongu (Park Jong-woo) munkái a két Koreát, szó szerint két világot elválasztó demilitarizált övezetet mutatják be úgy, ahogyan eddig nem láthattuk felvételen. A művész három éve készítette a képeket, amikor a fegyverszünet 60. évfordulóján először kaptak civilek engedélyt arra, hogy a határszakasz valós állapotát dokumentálják. Képei a kettéosztottság fájdalmának sugallatán túl erős színekben, éles fényekkel mutatják be a félsziget különleges természeti kincseit, amely a zóna elzártsága miatt embertől érintetlen maradhatott.
Cso Dejon (Cho Daeyeon) nem kevésbé színpompás fotói a buddhista kolostorok világát tárják fel, Szo Hjongang (Seo Heunkang) pedig a Csoszon-dinasztia palotáiról, királysírjairól és szentélyeiről készített képein idézi meg az ősi Korea autentikus szellemét. Bár a híres jávai botanikus kert, a Buitenzorg által megihletett környezetben felvonultatott képanyag vitathatatlanul szuggesztív és vizuális mélységéből kiemelkedik az utazók számára rejtett kettős világ, a kiállítás legerősebb alkotásai a múzeum belső tereiben helyezkednek el.
A tavaly szívbetegségben elhunyt Kvon Thekjun (Kwon Taegyun) több mint 30 évig vándorolt Korea vidékein, fotóriportjának a Nomád címet adta. Fekete-fehér alkotásai feltárják az 1980-as évek letűnt Dél-Koreáját, azt az időszakot, amely leginkább az urbanizációról szólt. A mestert azonban nem a városok, hanem a vidéki létforma, a kis falvak lakói érdekelték. Számos fotóján a saját családtagjait örökítette meg, akik éppoly természetességgel és bizalommal tekintenek a kamerába, mint többi riportalanya.
A teljes azonosulás tapasztalható Kang Ungu (Kang Woongu) munkáin is, akinek 70-es években készített fotóanyaga a tárlat legdöbbenetesebb dokumentációja a gazdasági csoda előtti elmaradottságról és nyomorról. Földműveseket, anyjukon csimpaszkodó gyerekeket ábrázoló képei mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni négy képből áll sorozatát, amely képről képre fedi fel a fagyás szörnyű nyomait egy szerencsétlen sorsú öregember dohányfüstbe burkolt kezén.
Kim Dzsugman (Kim Jungman) a tájképein újra felfedezi hazája szépségét, természeti kincseit és bemutatja évszakainak vibráló színeit. A kiállítók közül leginkább ő testesíti meg a gyökereit és identitását kutató koreai művészt. A 63 éves, korábban divat- és reklámfotósként elismert, nemzetközi hírű művész kérdésünkre elárulta, 2006-ban szakított a koreai celebek fotózásával, és a csendet választotta. Azóta járja és fényképezi ősei földjének maradékvilágát, kutatja kincseit, hogy ezáltal rátaláljon önmagára.
– Beutaztam a világot, átgyalogoltam sivatagokat, csak hogy megtaláljak valamit, ami lecsillapítja nyughatatlan lelkemet. Mígnem rájöttem, hogy amit kerestem, végig itt volt a szemem előtt – mondja. Hazáját egy gyönyörű női testhez hasonlítja, ami választ is ad nagyméretű tájképei társaságában kiállított két másik képének jelenlétére. A koreai népviseletbe öltözött Mademoiselle Yukyung portréja és Az ártatlanság mellbimbói című pikáns kép ennek tudatában már nem veri fel annyira az ősök csendjét.
(Imaging Korea/Korea dokumentumfotókon – Embereken, tájakon és időn túl, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum. Látható augusztus 28-ig.)
