A tavaly szívbetegségben elhunyt Kvon Thekjun (Kwon Taegyun) több mint 30 évig vándorolt Korea vidékein, fotóriportjának a Nomád címet adta. Fekete-fehér alkotásai feltárják az 1980-as évek letűnt Dél-Koreáját, azt az időszakot, amely leginkább az urbanizációról szólt. A mestert azonban nem a városok, hanem a vidéki létforma, a kis falvak lakói érdekelték. Számos fotóján a saját családtagjait örökítette meg, akik éppoly természetességgel és bizalommal tekintenek a kamerába, mint többi riportalanya.
A teljes azonosulás tapasztalható Kang Ungu (Kang Woongu) munkáin is, akinek 70-es években készített fotóanyaga a tárlat legdöbbenetesebb dokumentációja a gazdasági csoda előtti elmaradottságról és nyomorról. Földműveseket, anyjukon csimpaszkodó gyerekeket ábrázoló képei mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni négy képből áll sorozatát, amely képről képre fedi fel a fagyás szörnyű nyomait egy szerencsétlen sorsú öregember dohányfüstbe burkolt kezén.
Kim Dzsugman (Kim Jungman) a tájképein újra felfedezi hazája szépségét, természeti kincseit és bemutatja évszakainak vibráló színeit. A kiállítók közül leginkább ő testesíti meg a gyökereit és identitását kutató koreai művészt. A 63 éves, korábban divat- és reklámfotósként elismert, nemzetközi hírű művész kérdésünkre elárulta, 2006-ban szakított a koreai celebek fotózásával, és a csendet választotta. Azóta járja és fényképezi ősei földjének maradékvilágát, kutatja kincseit, hogy ezáltal rátaláljon önmagára.
– Beutaztam a világot, átgyalogoltam sivatagokat, csak hogy megtaláljak valamit, ami lecsillapítja nyughatatlan lelkemet. Mígnem rájöttem, hogy amit kerestem, végig itt volt a szemem előtt – mondja. Hazáját egy gyönyörű női testhez hasonlítja, ami választ is ad nagyméretű tájképei társaságában kiállított két másik képének jelenlétére. A koreai népviseletbe öltözött Mademoiselle Yukyung portréja és Az ártatlanság mellbimbói című pikáns kép ennek tudatában már nem veri fel annyira az ősök csendjét.
