Hiányérzetünk mégsem támad, hiszen a több száz kép bűvöletében szinte esélytelen felidézni, mi is az, ami kimaradt a hatalmas merítésből. A tárlat felsorakoztatja a világ leghíresebb fotósait és albumait, valamint a művészeti kánonból kiszorult alkotókat is, akiknek szintén fontos szerepe volt a borítótervezés kreatív folyamatában. Valóban szép gesztus a kurátoroktól, hogy a képek alatt azonos méretben tüntették fel a grafikusok neveit az előadókéval és fotósokéval.
A tárlat anyagában különválnak a megrendelésre készült, eleve albumborítónak szánt fotók és a kiválasztott, utólag szerkesztett fényképek. Utóbbiak között láthatjuk William Klein híres, játékpisztollyal a kamerának grimaszoló utcakölykét a City Kids borítóján, Pieter Hugo World Press Award-díjas, szájkosaras hiénáról és gazdájáról készült fotóját a Lagos Shake lemezén vagy a Brassai által 1933-ban lefotózott párizsi szerelmeseket Ricky Lee Jones ötven évvel később kiadott albumán.
Bár a képek között bolyongva-nosztalgiázva könnyű elveszni, ha tudjuk, mit keresünk, a kreatív rendezés és a szerteágazó tematika megkönnyíti a tájékozódást. Külön falrészen díszelegnek például a politikai tartalmú, a kevésbé, valamint már sokkolóan polgárpukkasztó és erősen cenzúrázott albumborítók vagy a kiadók, köztük az ECM vagy a Blue Note jellegzetes kép- és hangvilágú sorozatai. Az újraértelmezések ironikus vonulatában láthatjuk a Beatles Abbey Roadjának Red Hot Chili Peppers-féle naturista olvasatát, és persze külön felületeket kapott számos ikonikus alkotó is, akiknek stílusa nemcsak szerencsésen találkozott az előadók szellemiségével és üzeneteivel, hanem egy-egy munkájukkal vagy a karriert végigkísérve kamerájukkal talán hozzá is járultak a sztárságukhoz.
Közöttük van a The Rolling Stones több albumán is közreműködő Andy Warhol pop-art pápa és a banda evolúcióját végigdokumentáló David Bailey, az angol újhullám meglovaglásával hírnevet szerzett Anton Corbijn vagy a jazzportréival a műgyűjtők kedvencévé vált Lee Friedlander. A Pink Floydhoz is köthető Hipgnosis tervezőgrafikusainak munkái vagy Jeff Koons, Annie Leibovitz, Robert Mapplethorpe képei szintén a kiállítás legerősebb vonulatához tartoznak.
