A bakelitszekta kegytárgyai

Művészi értékű lemezborítókból nyílt kiállítás a Capa-központban.

MaPet
2016. 06. 22. 12:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hiányérzetünk mégsem támad, hiszen a több száz kép bűvöletében szinte esélytelen felidézni, mi is az, ami kimaradt a hatalmas merítésből. A tárlat felsorakoztatja a világ leghíresebb fotósait és albumait, valamint a művészeti kánonból kiszorult alkotókat is, akiknek szintén fontos szerepe volt a borítótervezés kreatív folyamatában. Valóban szép gesztus a kurátoroktól, hogy a képek alatt azonos méretben tüntették fel a grafikusok neveit az előadókéval és fotósokéval.

A tárlat anyagában különválnak a megrendelésre készült, eleve albumborítónak szánt fotók és a kiválasztott, utólag szerkesztett fényképek. Utóbbiak között láthatjuk William Klein híres, játékpisztollyal a kamerának grimaszoló utcakölykét a City Kids borítóján, Pieter Hugo World Press Award-díjas, szájkosaras hiénáról és gazdájáról készült fotóját a Lagos Shake lemezén vagy a Brassai által 1933-ban lefotózott párizsi szerelmeseket Ricky Lee Jones ötven évvel később kiadott albumán.

Bár a képek között bolyongva-nosztalgiázva könnyű elveszni, ha tudjuk, mit keresünk, a kreatív rendezés és a szerteágazó tematika megkönnyíti a tájékozódást. Külön falrészen díszelegnek például a politikai tartalmú, a kevésbé, valamint már sokkolóan polgárpukkasztó és erősen cenzúrázott albumborítók vagy a kiadók, köztük az ECM vagy a Blue Note jellegzetes kép- és hangvilágú sorozatai. Az újraértelmezések ironikus vonulatában láthatjuk a Beatles Abbey Roadjának Red Hot Chili Peppers-féle naturista olvasatát, és persze külön felületeket kapott számos ikonikus alkotó is, akiknek stílusa nemcsak szerencsésen találkozott az előadók szellemiségével és üzeneteivel, hanem egy-egy munkájukkal vagy a karriert végigkísérve kamerájukkal talán hozzá is járultak a sztárságukhoz.

Közöttük van a The Rolling Stones több albumán is közreműködő Andy Warhol pop-art pápa és a banda evolúcióját végigdokumentáló David Bailey, az angol újhullám meglovaglásával hírnevet szerzett Anton Corbijn vagy a jazzportréival a műgyűjtők kedvencévé vált Lee Friedlander. A Pink Floydhoz is köthető Hipgnosis tervezőgrafikusainak munkái vagy Jeff Koons, Annie Leibovitz, Robert Mapplethorpe képei szintén a kiállítás legerősebb vonulatához tartoznak.

Tekintetünket a továbblépésben leginkább mégis Irwing Penn közeli Miles Davis-portréi késleltették. Az apartheid elleni küzdelem élharcosainak tiszteletére kiadott Tutu-album borítója mindent elmond tiszteletről, ragaszkodásról, kirekesztettségről.

(Total Records – Lemezborítók: fotográfia és zene, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. Látható október 2-ig)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.