Balácán felfedi titkait a római elit

Egy ókori villagazdaság sejtelmes misztériumai a Veszprémhez közeli településen. Jön a Múzeumok éjszakája.

Lelkes pécsi régészhallgatók egy római kori soros fürdő épületét tisztogatják, szépen jön egymás után a forró, a langyos és a hideg vizes medencék helyisége. A 3. századra keltezett épület még tíz éve került a felszínre, ám az ásatások befejeztével sajnos akkor nem maradt forrás arra, hogy bemutatható, látogatható legyen az amúgy egy villagazdaság magánfürdőjeként üzemelő építészeti emlék. Ezen próbálnak most enyhíteni a szakemberek.

A Veszprémhez közeli Balácán járunk, Közép-Európa egyik legnagyobb és legimpozánsabb római kori villakomplexumában, amely ma régészeti parkként működik. A romkert április közepén kinevezett új igazgatója, Kovács Lóránd Olivér vár minket, hogy körbevezessen a mintegy kilenc hektáron elterülő, a maga idejében Pannonia talán egyik legfényűzőbb „hajlékában”. A már méreteiben is lenyűgöző főépület és a régi alakját épp most visszanyerő fürdő mellett istállók, kertek, szerény „alsóvilla”, épületrészeket összekötő fedett, szellős folyosók csipkézik a területet.

A római provinciális régészet mély bugyraiban kevésbé jártasak el sem tudják képzelni, hogy ilyen menő, majdnem kétezer éves cuccok lapulnak nálunk a föld alatt. Pedig nem csalás, nem ámítás: az ókori Pannonia – noha néha még nyomokban sem vetekedhet olyan gazdag itáliai településekkel, mint Pompeji vagy Herculaneum, netán az észak-afrikai Leptis Magna vagy az Iszlám Állam által feldúlt Palmüra – rengeteg kincset rejteget. A pe-je viszont érthetetlen módon elenyésző.

Miközben például a budapesti turisztikai kalauzok nyakló nélkül áradoznak a Halászbástyáról, a Citadelláról, a Mátyás-templomról vagy épp a Király utcai bulinegyedről, alig esik szó arról a nem kis „fegyvertényről”, hogy a fővárosban két római amfiteátrum is van, az egykor 16 ezer főt befogadni képes katonavárosi (a Bécsi útnál), illetve a nyolcezres polgárvárosi (az aquincumi hévmegálló mögött). Az egyéb dunántúli római lelőhelyekről, vagy az olyan ismert városokról, mint Brigetio (Komárom), Savaria (Szombathely) és Scarbantia (Sopron), nem is beszélve.

Visszatérve Balácára, maga a villakomplexum remek példája annak, hogy az Itáliából és egyéb, régebb ideje romanizált területről származó és ideköltöző elit, főleg a lovagrend tagjai miként hozták magukkal a fényűzést a tartományba. A balácai komplexum tulajdonosai is feltételezhetően a lovagrendi elithez tartoztak, ám a közeli sírfelirat töredékessége miatt vita van arról, hogy bennszülöttek vagy itáliai betelepülők lehettek. Ha azt nézzük, hogy a közeli Savariába már besorozásuk előtt is római polgárjoggal bíró, leszerelt legionáriusokat telepítettek le, utóbbi tűnik valószínűbbnek. Már csak a villa, illetve a hozzá kapcsolódó hatalmas latifundiumból adódóan is.

Aki alaposan körbejárja a főépületet, simán belebotolhat a padlófűtés (hypocaustum) nyomaiba. Ahogy belül megtalálja a Pannoniában is elképesztően látványos és gazdag motívumkincsekkel bíró falfestményeket, freskókat. És nem mehetünk el a híres padlómozaik mellett sem, amely a legnagyobb ma ismert munka az egész tartományból. Ugyan az eredetije a villagazdaságot fenntartó Nemzeti Múzeum alagsori római kőtárában látható jelenleg, ám hű másolata ott áll a főépületben, és bárki sétálhat rajta egy picit, hogy átérezze, milyen lehetett jó ezerhétszáz éve a falak között lófrálni. Ez a mozaik közben azért is jelentős, mert a freskókkal ellentétben igen kevés került elő eddig, Aquincumból ismert még többek között pár darab.

Ahogy Kovács Lóránd Olivér lapunknak elmondta, a szombat esti Múzeumok éjszakájára időzítve szeretnék bemutatni, milyen lehetett az élet egykor. A 19 órakor kezdődő programban lesz korhű jelmezes felvonulás, római áldozatbemutatás, gladiátorküzdelem és -kiképzés, majd az oly kedvelt misztériumok felé fordul az éj, s meg lehet ismerni a keletről érkező, itt állomásozó katonák által behozott és egykor a kereszténységgel is „vetekedő” istenség kultuszát, a bikát legyőző Mithrast. A rendezvényt pedig egy kelta tűzkerékkel zárják éjfélkor. A programokra amúgy helyi, Veszprémből induló buszjárattal is el lehet jutni. Az est végén pedig különjárattal vissza lehet majd térni Veszprémbe.

Hétköznapi hősök lepik el az idei Múzeumok éjszakáját, a kiemelt tematikához több mint száz intézmény csatlakozott mintegy kétszáz programmal. A Petőfi Irodalmi Múzeum Hősképzőt indít, ahol kiderül, miként válhatunk hétpróbás Szuperjancsikká, a Magyar Nemzeti Múzeum Hősök terévé alakul, ahol szuperhősök, mesehősök, rajzfilmhősök tetteit lehet megismerni, de arra is fény derül, milyenek a mozihősök a hétköznapokban.

Az Elektrotechnikai Múzeum az elektromossághoz kapcsolódó feltalálókat és találmányokat mutatja be, rendhagyó fizikaórán pedig a magyar vasútvillamosításról lesz szó. A Bringológia kiállításhoz kapcsolódva félelmet nem ismerő kerékpáros akrobaták veszik birtokba az Iparművészeti Múzeumot, míg a művészetre éhező zarándokokat a szentendrei MűvészetMalomban egy különleges műtárggyal várják. A négy éve elhunyt Kossuth-díjas szobrászművész, Pauer Gyula Fekete párduc című műve az Aranycsapat legendás kapusának állít emléket. A Grosics Gyula egykori mezének felhasználásával, bőr- és csontdarabok beépítésével létrehozott műalkotás a nagy író, Ottlik Géza klasszikus mondására reflektál, miszerint az életben a két legfontosabb dolog a foci és a művészet. A Kárpáti-gyűjtemény részét képező mű kizárólag este hat és éjjel egy óra között lesz látható Szentendrén

A magyar történelem ikonikus figuráiról is megemlékeznek ezen a napon: Kossuth székével, Mátyás király Corvina-kódexével és Ady Endre halotti maszkjával várják például a debreceni múzeumi negyedbe érkezőket. A Múzeumok éjszakájára most is különjáratokat indít a Budapesti Közlekedési Központ szombaton, a járatok 18 órától vasárnap hajnal fél háromig közlekednek. (Son)