Rupert Lord, Shaffer ügynöke közölte, hogy a drámaíró hétfőn halt meg Délnyugat-Írországban, ahová barátaival, családjával utazott. Tájékoztatása szerint az író egy ideje beteg volt.
Shaffer tizennyolc színművet írt, köztük a Mozart és Salieri vetélkedéséről szóló Amadeus című darabot, amelyből 1984-ben film készült Milos Forman rendezésében. Az alkotás nyolc Oscar-díjat kapott, Shaffer a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó elismerést vehette át. Ugyanebben az évben Aranyglóbuszt is kapott legjobb forgatókönyvíróként.
Peter Shaffer 1926. május 15-én Liverpoolban született zsidó családban. A londoni Szent Pál Iskolát elvégezve a cambridge-i Szentháromság Főiskolán végezte történésztanulmányait. Először egy zeneműkiadónál, majd könyvkritikusként dolgozott.
Ikertestvérével, Anthonyval detektívregényeket írt, majd tévéjátékokat a BBC számára. Hírnevét az Útvesztő (1960) című első darabja, egy családi dráma alapozta meg. A Ki megy a nő után? és a Ki után megy a nő? kettős darabja következett 1962-ben. A színdarabokat a Globe színház mutatta be Maggie Smith és Kenneth Williams főszereplésével. Maggie Smith volt egyébiránt a kedvenc női színésze, több darabot is írt neki.
1963-ban alapították meg Londonban a Nemzeti Színházat (National Theatre), amely Shaffer valamennyi darabját műsorára tűzte.
1965-ben mutatták be a Játék a sötétben című bohózatát, amely azon az ötleten alapul, hogy amíg a színpadi fikció szerint koromsötét van, a szereplők világosban botladoznak, és fordítva.
Az 1973-ben született nagy sikerű Equus egy istállófiúnak a lovai iránt érzett mániákus szenvedélyét mutatja be. A dráma, amely a hetvenes években mintegy ezer előadást ért meg New Yorkban, 1975-ben elnyerte a Broadwayen a Tony-díjat és a New York-i drámakritikusok díját is. Az Equust 2007-ben felújították Londonban, majd 2008-ban a Brodwayen, ahol Daniel Radcliffe játszotta a főszerepet. Sidney Lumet rendezésében 1977-ben film készült belőle, csakúgy mint számos korábbi színdarabjából.
Shaffer a John Osborne-nal induló „dühös fiatalok” nemzedékéhez tartozik, de kortársainál többet őrzött meg a hagyományos drámai formákból. Fontos volt számára az összefüggő, jól felépített cselekmény, az éles drámai szembenállás és a logikus jellemrajz. Érett darabjain a japán kabuki és a brechti epikus színház hatása volt érezhető. Totális színházában a szöveg, a zene, a játék, a jelmez és a maszk együttesen hatott.
