Elszabadult a pokol a városligeti fejlesztésekkel kapcsolatban; az elmúlt hetek híreiből mindenki értesülhetett a tüntetésekről és arról, hogy a társadalom egy része, valamint számos szakemberek ellenzi, hogy gigantikus múzeumépületeket húzzanak fel a Ligetben. A tiltakozók szerint a parkot kellene rendbe tenni, a múzeumoknak pedig lenne hely máshol is. A tüntetőknél a nemrég megkezdett fakivágások verték ki a biztosítékot, de általában a közparkban való építkezést sem támogatták.
A Városliget Zrt. beszállt a kommunikációs háborúba. Pár napja kiszórták a budapesti postaládákba a Ligetváros című tizenhat oldalas, színes újságot, amelynek a címlapján mosolygós, kétgyermekes fiatal pár sétáltat egy kiskutyát a ragyogó zöld pázsiton. Reklámújságról van szó, de azért az átlagos tévénéző, újságolvasó is érezheti, hogy a liget kérdése bonyolultabb annál, mint hogy a világ kezdete óta minden nagy beruházásnak voltak harcos ellenzői – ahogy ezt az újságnak adott rekláminterjúban Baán László elmagyarázza.
A ligettel kapcsolatos vita azután lángolt fel, hogy széles körű – szakmai és társadalmi – egyeztetés nélkül döntöttek arról, milyen lesz a liget, majd a munkát el is kezdték. Amikor lépten-nyomon tüntetésbe botlik a ligetben, talán a legnaivabb olvasóban is felvetődik a kérdés: nem akkor kellett volna beszélgetni, „kommunikálni” a polgárokkal a ligetről, amikor a terv még nem volt végleges?
Reklám ide vagy oda, elfogja az embert a röhögés, amikor az újság hátoldalán azt közlik az olvasóval: eredményesen zárultak a pályázatok, már tudjuk, milyen lesz a liget, úgyhogy most ön is kinyilváníthatja véleményét a tervekről. Jókor.
A Ligetváros hatodik száma olyan, cseppet sem manipulatív kérdésekkel tisztelte meg a polgárokat, mint például „Hogy tetszik önnek a Néprajzi Múzeum zöld tetős, parkba simuló épülete?”, vagy éppen „Mi a véleménye a nyertes tájépítész-iroda terveiről, amely alapján teljes egészében újjászületik a park?” Hogy a válaszokkal az olvasó mennyiben járul hozzá a Városliget megújításához, rejtély, mert a tervek már véglegesek.
A pozitív marketingkampány értelme tehát semmiképpen sem az, hogy bevonják a lakosságot a ligettel kapcsolatos párbeszédbe, legfeljebb az, hogy a kész terveket próbálják meg elfogadtatni a polgárokkal, ráadásul még kommunikációs szempontból is későn, hiszen a beruházás ellenzői már utcahosszal elhúztak ezen a téren a Városliget Zrt. előtt.
Pénz, fegyver és paripa mindenesetre nem hiányzik a liget népszerűsítéséhez: a Liget projektért felelős, százszázalékos állami tulajdonú Városliget Zrt. legutóbb márciusban kötött 390 millió forintos (plusz áfa) szerződést a Liget projekt kommunikációs feladatainak ellátására (szerződés itt). Az Egyesült Reklám Konzorciummal szerződtek, amely két cégből áll: a Network 360 Kft. és az Affiliate Network Kft. is Rogán Antal propagandaminiszter Pasa parki szomszédja, Csetényi Csaba érdekeltségébe tartozik. Ebből a keretből finanszírozzák a reklámújságot. A keretszerződés még egy évvel meghosszabbítható, ami további nettó 155 millió forintot jelenthet.
A lap felelős szerkesztője Csúri Ákos. Korábban az ő cége, az N3 Kommunikációs, Reklám- és Médiaügynökség jelentette meg a Ligetváros első öt számát. Lapszámonként 3 millió forint plusz áfát (szerződés itt), tehát összesen 15 milliót kaptak az öt lapszámért. Ettől a cégtől 2015-ben megvált Csúri Ákos. A Városliget Zrt. azt nyilatkozta: az első három lapszám 100 ezer példányban készült el, a 4–5. számot 130 ezer példányban terjesztették.
A hatodikból, a legfrissebből 750 ezer példány készült. Ez a szám már a Csetényi-féle cégekkel kötött szerződésben valósult meg, de Csúri Ákos továbbra is felelős szerkesztőként kötődik a Ligetvároshoz. Talán ennek köszönhető, hogy – bár az első öt szám iskolaújságra emlékeztető külalakját lecserélték – azért van olyan tartalom, ami visszatér: a hatodik számban. a Baán Lászlóval készült, decemberben megjelent interjút közölték újra.
Az első öt számot a Magyar Posta terjesztette, de úgy látszik, ez nem sokaknak tűnt fel; a kiadványok korábban nem kaptak visszhangot. A szerény külsejű füzeteknek a tartalma sem volt mindig csúcsminőségű: az első számban szereplő Szulák Andrea színész-énekes például úgy szerepel a címlapon, majd egy interjúban, hogy egyetlenegyszer sem íródik le a neve. A kreatív olvasó a kép alapján azért nyilván kitalálja, kivel beszélgettek. Szulák Andreán kívül Csemer Boglárka énekest és Szuper Levente jégkorongozót sikerült megnyerni egy-egy címlapinterjúra, amelyek csak részben szóltak a Ligetről.
A régi kiadásban érdekes módon jutott hely a kritikus hangoknak is, még ha nem is nagy számban. Volt például egy rovatuk, amelyben a Városliget megújításával kapcsolatos kommenteket szemléztek az internetről; nagyjából ugyanannyi pozitív, mint amennyi negatív reakciót válogattak össze. És volt interjú a Kossuth-díjas tájépítésszel, Mőcsényi Mihállyal, aki kifejtette: a Liget-projekttel egyet nem értő szakemberek többsége az ő tanítványa volt. Addig ugyan ő sem megy el, hogy ítélkezzen a projekt fölött, de jelzi, hogy ő semleges maradt, és akik harcolnak a projekt ellen, azoknak „a saját szempontjukból joguk van ehhez”. Ezt bővebben sajnos nem fejtette ki.
Az új kiadásnál ilyen hibák már nem esnek, az már színtiszta reklámkiadvány. Minden szép és előremutató, tiltakozásnak szinte nyoma sincs. Ha nem lett volna már ennyi vita és felfordulás a Liget-projekt körül, az egész valószínűleg nem lenne olyan feltűnő.
